Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

346 Ági öröklés. alapuló ősi és szerzeményi természetéhez képest, hanem az ideiglenes törvényszabályok 10. §-ában meghatározott ági és szerzeményi minő. ségéhez képest teendő meg. E szerint pedig ági vagyont képez mindaz,, a mi az örökhagyóra valamely szüleje vagy ágáról akár végrendelet folytán, akár a nélkül hárult s viszont szerzeménynek csak azon érték tartandó, mely az ágról került vagyonértéket meghaladja. A fennforgó esetben ki lévén mutatva, hogy a kérdéses javak az örökhagyóra, A. Urosra atyai nagybátyja A. Józsefről végrendelet alapján hárultak, azokban az örökösödés felpereseket, mint atyai ágon legközelebbi rokonokat, az ideigl. törvényszabályok 11. és 12. §§-ai értelmében illeti. (Curia 1873 dezcember 5. 10517. sz.) Jegyzet: Arra, hogy a nagybátyától származó s ennek szerzeményi vagyonáttevő vagyon nem ági, hanem szerzeményi, lásd alább. E részben nem a fenti, hanem az alábbi határozatok álláspontja a helyes, mert a nagybátya az örökhagyóra nézve^ nem képez ágat, (Lásd Zsögöd Benő : Tanulmányok II., 144. 1.) s igy nem ági »a fiúról apára, vagy testvérről testvérre öröklő keresmény«. Frank : Közigazs. 197. 1. 103. Ági vagyonnak csak az a vagyon tekinthető, a mely osztály tárgyául szolgált s a melyre jogközösség létezett. A vagyon kizáróan csak arra az elődre és annak ivadékára nézve bir ági minőséggel, a kitől a vagyon származik. A kereseti javak tehát, melyek osztály tárgyául az örökhagyó anyja s alperesek, illetőleg ezek felmenői közt soha sem szolgáltak sa melyekre nézve alperesek s az örökhagyó, illetőleg ezek felmenői közt soha jogközösség nem létezett, nem képeznek oly ági vagyont, a melyből egyedül követelhetnének alperesek szülei vagy ezek halála után maguk alperesek örökséget az ideiglenes törvényszabályzat 10—12. §-aihoz képest. Nem követelhetik alperesek, hogy ama javak hozzájuk térjenek vissza,, mert azok nem onnan származtak. (Curia 8496/1878. sz. Azonos! 58641871., 8283/1878., 4505/1879., 10261/1880., 9212/1882., 6045/1883., 4690. 1883., 2640/1886., 4/1889. sz. Állandó gyakorlat.) 104. Ági vagyonnak az az ingatlanrész is tekintendő, a melyet az örökhagyó a szülői egyéb hagyatékból Őt megillető osztályrész fejében kapott. Az ingatlan ági természetét a telekkönyv is bizonyítja. Az óbecsei telekkönyv szerint az abba felvett ingatlan az örökhagyóra B. A. és neje után örökség czimén szállott. Alperes nem vonta kétségbe, hogy B. Á. és neje az örökhagyónak szülei voltak. Mindezekkel szemben alperest terheli a bizonyitás a tekintetben, hogy ezen ingatlan nem öröklés czimén szállott az örökhagyóra, tehát a felperesekre, mint az örökhagyó testvéreinek leszármazóira nézve nem ági vagyont képez. Alperes a czélból B. A. hagyatéki iratainak a beszerzését kérte, a melyekből szerinte ki fog tűnni, hogy az ingatlan az örökhagyóra ugy szállott, hogy készpénz és egyéb vagyonhoz való öröklési igényeiről lemondani kellett örököstársaival szemben és utóbb az ingatlan részének ági minőségét elismerte. Minthogy pedig alperesek ezen beismerése szerint az ingatlan sji részét nem szerzés czimén, hanem az atya hagyatékából őt megilletett egyéb vagyonnak egyenértéke felében kapta, és igy ezen egész ingatlan reá szülei után örökség fejében szállott, alperesnek kifő-