Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Ági öröklés. 345 azon vagyon, mely az örökhagyóra az apai és anyai ágról szállott, ki nem kerülne : az apa és anya a hagyatékon azon érték arányában osztoznak, a mely tőlük, vagy águktól az örökhagyóra származott. Ellenben ha a hagyaték túlhaladná azon értéket, a mely az örökhagyóra az apai és anyai ágról került: ezen szerzemény a hitvestársra száll, ennek nem létében pedig az apa és anya közt két egyenlő részre oszlik 11. § Ha az apa vagy anya, vagy közülök már egyik sem élne : a magyar törvények értelmében az apát az apai és anyát az anyai ágon leszármazott oldalrokonok képviselik. 12. §. Sem szülők, sem tőlük leszármazott oldalrokonok nem lévén : az öregapát és örökanyát, s illetőleg az ezektől leszármazott oldalrokonokat és ha ezek nem volnának életben, az ősapát és ősanyát, s illetőleg a tőlük leszármazott oldalrokonokat, s igy sorba a további felmenőket, s illetőleg az ezektől leszármazott oldalrokonokat illeti az öröklés ugyanazon elvek szerint, melyek a 9., 10. és 11. §§-ban megállapitvák. 101. Ági öröklésnek esak leszármazók hiányában van helye. Az ági öröklés alapja a vér- és jogközösségen kivül a visszteher nélküli hárulás. Nem helyes az alsóbirósági ítéleteknek az a kiindulási pontja, hogy ajándékozás esetében ági vagyonról csak akkor lehetne szó, ha a kapott érték az ajándékozottnak osztályrészébe beszámitandó, mert az idézett törvénykönyvi szabályzat 10. §-a szerint, leszármazók hiányában az apa és anya hivatvák öröklésre, mindenik azon érték erejéig, mely az örökhagyóra tőlük vagy águktól akár végrendelet folytán, akár anélkül hárult. Az ági öröklés alapja tehát a vér- és jogközösségen kivül egyedül a visszteher nélküli hárulás, mely utóbbi fennforog akkor is, ha a visszteher nélkül az örökhagyóra hárult érték neki beszámítható nem lett volna. Minthogy pedig a hagyatéki tárgyalás jegyzőkönyve bizonyitja elsőrendű alperes azon beismerését, hogy a hagyatéki ház a szülők által vétetett s annak vételárát felerészben ugyanők kifizették, azután pedig örökhagyónak átadták, nyilvánvaló, hogy örökhagyóra szüleiről 2000 korona érték visszteher nélkül hárult, következőleg az felerészében az apára, felerészben az anyára, vagyis elsőrendű felperesre szállna vissza, mivel azonban az apa meghalt, örökösei közül másod- és harmadrendű felperes anyjuk javára igényükről lemondottak, másodrendű alperes pedig nem felebbezett a miatt, hogy az apát, tekintve örököseit illető örökrész az alsóbiróság által egészben felperesnek Ítéltetett meg : a 2000 korona ági érték egészben felperesnek volt megitélendő; tekintve azonban, hogy ez az ági érték a szülők által a házba fektettetett, elsőrendű alperes annak visszafizetésébe is csak a ház értéke erejéig köteleztethetett. (Curia 1902 január 28. 3838/1901.) 102. A javak közötti különbség nem azoknak a régi törvényeken alapuló ősi és szerzeményi természetéhez, hanem az ideiglenes törvényszabályzat 10. §-ában meghatározott ági és szerzeményi minőségéhez képest teendő meg. E szerint pedig ági vagyon az, a mi az örökhagyóra valamely szüleje vagy ágáról akár végrendelet folytán, akár a nélkül hárult. Alperesnek (az örökhagyó hitvestársának) azon kifogásai, hogy a kereseti javakban a felperesek jogelődei nem osztoztak, következőleg, hogy azokban mint nem ősiekben hitvestársi örökösödésnek van helye, mellőzendő volt azért, mert el lévén törölve az ősiség, az ideigl. törvényszabályok hatálybalépte után megnyílt törvényes örökösödés esetében a javak közötti különbség nem azoknak a régibb törvényeken