Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Az egyesület 17 mű többszörözését, közzétételét és forgalomba helyezését ezek szerint alperes jogi személy eszközölvén, ezeknek a jogtalansága esetén a bitor­lást is alperes jogi személy követte volna el. A törvény 19. §-a büntetésül pénzbüntetést állapit meg, mely csak behajtatlanság esetén változtattatik át fogházbüntetésre, igy tehát csak pénzbüntetéssel büntetendő cselek­ményt képez a bitorlás, már pedig mi akadály nincs, hogy a saját vagyon­nal biró jogi személy pénzbüntetéssel ne sujtassék, a mit elvileg nem zárhat ki azon eshetőség, hogy a törvényszerű büntetés nem volna átvál­toztatható magával a jogi személylyel szemben. (Budapesti tábla helyben­hagyja. 1901 deczember 18. 802. sz. — Curia helybenhagyja. 1902 június 3. 2541. sz.) 66. A tömeggondnoknak a csődtömeg képviseletében van kereshető­ségi joga arra, hogy a közadós által tartozatlanul kiállított váltót vissza­követelje. (Curia 1892 deczember 2. 5786.) 67. Az uradalom a jogi személyekhez nem tartozik s ily minőségben — tulajdonosa pontos megjelölése nélkül — nem perelhető. (Semmitőszék 1884 július 23. 10811. sz.) 68. Nem szükséges az, hogy a keresetlevélen az egyletet mint jogi személyt képviselő elnök neve rajta legyen. Curia: Való ugyan, hogy a keresetlevélben a felperes egyletet mint jogi személyt képviselő egyleti elnök megnevezve nincsen, eme szabály­talanság azonban oly lényegesnek nem tekinthető, mely az elsőbirósági Ítéletnek és azt megelőző eljárásnak hivatalból való megsemmisitése indo­kául elfogadható és pedig azért sem, minthogy a keresetlevélhez csatolt ügyvédi meghatalmazás N., mint a felperes egylet képviseletére alap­szabályszerüleg feljogosított egyleti elnök által állittatván ki, felperes egyletnek perbeli képviselete törvényszerűnek tekintendő : ezekhez képest stb. (1887 május 13. 3023. sz.) 69. Magánjogi társaságoknak jogképessége nem függ az állam elis­merésétől vagy a szervezeti rendelkezések állami jóváhagyásától. (Curia 1896 január 16. II. H. 23. sz.) 70. Az egyesület megszűnése az egyleti tagokkal szemben az egyletet feloszlató közgyűlési határozattal veszi kezdetét. A z—i temetkezési egyesület 1897 április 19-én hozott határozatával a feloszlást kimondván, a halálozási dijak szedését tényleg azonnal meg­szüntette. Ez a közgyűlési határozat a belügyministerium által megsemmi­sittetvén, az egyesület 1898 szeptember 21-én tartott közgyűlésen a fel­oszlást ismét kimondotta, mely határozat jogerőre emelkedett. Az 1897. évi április 19-ike és 1898. évi szeptember 21-ike között elhalálozott egye­sületi tagok jogutódai, az egyesület ellen keresetet inditottak a halálozási illeték megfizetése végett. A felebbezési biróság felpereseket keresetükkel elutasította. A Curia a felperesek részéről beadott felülvizsgálati kérelmet elutasította. Grecsák: Magyar Döntvénytár. VII.

Next

/
Thumbnails
Contents