Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Az egyesület. Curia: Helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy fel­peresek az egyesületi alapszabályok 5. pontjában emiitett segélypénz köve­telése jogosultsággal nem birnak, mert felpereseknek mint a temetkezési egyesület volt tagjai jogutódainak az egyesülettel szemben fennálló jogait a temetkezési egyesületnek hatóságilag jóváhagyott alapszabályai hatá­rozzák meg, következőképen a vitás kérdés eldöntésénél is első sorban, az egyesületi alapszabályok rendelkezései szolgálnak irányadóul. A felebbezési biróság által megállapított tényállás szerint pedig, mely tényállás e részben meg sem támadtatott, a temetkezési egyesület a fel­oszlást az 1897. évi április hó 19. napján megtartott közgyűlésen hozott határozatával kimondotta és ezt a határozatot az 1897. évi november 9-én, deczember 19-én és 1878. évi április hó 24. napján tartott közgyűlés hatá­rozataival föntartotta s egyúttal az alapszabályok 4. §-ában érintett halotti dijak szedését megszüntette, mi által az egyesület működése 1897. évi április hó 19. napjával tényleg megszűnt. Minthogy pedig az egyesület feloszlásának kimondását az egyesületi alapszabályok 20. §-a a közgyűlés hatásköre alá utasítja s csak a hatá­rozat foganatosítását vagyis az egyesületi vagyon mikénti felosztása iránt rendelkezés végrehajtását tette a m. kir. belügyministerium jóváhagyá­sától függővé, annálfogva nyilvánvaló, hogy az egyesületi tagokkal szem­ben a közgyűlési határozat kötelező lévén, az egyesület feloszlását kimondó közgyűlési határozat meghozatala után elhalt egyesületi tagok jogutódait az alapszabályok 5. pontjában meghatározott segélypénz kiadására a követelési jog meg nem illeti. Minthogy pedig a felebbezési biróság tényként azt is megállapította, hogy a felperesek jogelődei mindannyian az egyesület működésének meg­szüntetése vagyis 1897. évi április hó 19. napja után haláloztak el, annál­fogva a felebbezési biróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy alperesnek a segélypénz fizetésére nézve kötelezettségét meg nem állapította. (1899 november 8. I. G. 386. 1899.) 71. Az egyesületi tagnak alapszabályon alapuló jogait az egyesület összességének közgyűlésének határozata kormányhatósági jóváhagyással módosíthatja. Curia: Alaposnak találtatott alperesnek az a panasza, hogy a feleb­bezési biróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy alperest a két rend­beli kereset értelmében fizetésre kötelezte, holott az alperes társulatnak 1897 május 27-én alkotott és 1897 augusztus 22-én belügyministeri bemu­tatási záradékkal ellátott alapszabályai 6. §-a szerint kiházasitási segélyre csak annak a tagnak van igénye, a ki egyfolytában legalább három évig már tagja volt a társulatnak, s ha a tag ez idő betöltése előtt lép házasságra, csak akkor kapja ki az őt megillető segélyt, ha az esetenkinti illetékek fizetése mellett a három évet szabályszerűen betölti. K. Márta és P. Sára azonban 1897 április 6-án vétetvén fel tagokul a társulatba, habár férjhez mentek is, de felvételüktől fogva három évig az esetenkinbi illetékeket felperes jogelőde be nem fizette. Habár K. Mártának és P. Sárának társulati tagul felvétele idejében oly tartalmú korábbi alapszabály volt érvényben, a melynek határozmá­nyai szerint (8. §. II. 1—4. pontjai) csak az egész segélyösszeg kiadása volt

Next

/
Thumbnails
Contents