Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Az ember. 15 joggal, mely anyjuk elhalálozásakor ennek birtokában volt, felhívok édesanyja azonban a mellékelt anyakönyvi kivonat szerint még 1846. évben elhalt s igy ezen okból, miután a jelen felhivási per adatai szerint a fönt idézett törvényczikk 523. §. b) pontja és az 1881 : LIX. t.-cz. 90. §-a értelmében s a másodbiróság Ítéletének a most idézett törvényekre alapitott indokolása szerint is felhívott csak 1869 január 1-én volna elhaltnak vélelmezhető, akkor midőn felhívok édesanyja 1846-ban elhalt, ennek örökösödési joga a felhívott után megnyíltnak még nem tekinthető s igy felhívott vagyona örökösödés utján felhívok anyjára ennek életében át nem szállhatott. Mindezen okokból felhivókat, kik mint házasságon kívül született gyermekek anyjuk jogán felhívott mint oldalági rokon után az 1868 : LIV. t.-cz. idézett 522. §-ában körülirt törvényes örökösödési joggal nem bírnak, a felhívott ellen felhivási kereseti jog hiányában keresetükkel elutasítani kellett. (1890 november 26-án 9068. sz.) 54. Az a körülmény, hogy a holttányilvánitást kérők közül, egynek kérvényezési jogosultsága ki nem mutattatott, miután a holttányilvánítási eljárás megindítására a jogosultak közül egynek kérvényezése is elégséges, a kérelem megtagadására okul nem szolgálhat. (Curia 1898 június 7. 1025.) 55. A holttányilvánitást a házastárs nemcsak a házassági kötelék felbontása végett, hanem más okból is kérheti. Curia: Habár az 1868 : LIV. t.-cz. 522. §. a) pontjának az a rendelkezése, hogy a házastárs a halottnyilvánitást a házassági kötelék feloldása végett kérheti: az 1894 : XXXI. t.-cz. 132. §-a szerint hatályon kivül helyeztetett, ez alapon nem vonható meg a házastársnak a holttányilvánitásnak más okból való kérelmezhetési joga, minthogy az utóbb hivatkozott törvényszakasz második és harmadik bekezdése a holttányilvánítási eljárásnak a házastárs által való megindítását nem zárja ki. (1898. június 10. 2983.) 56. Az örökös engedményese is kérheti a holttányilvánítási eljárás folyamatba tételét. Curia : Az, a kire az örökös örökségét átruházta, az 1894 : XVI. t.-cz. 5. §-a szerint, a mennyiben az átruházást közokiratilag bizonyítja, ugyanazokat a jogokat gyakorolhatja az örökösödési eljárás során, a mely jogok az örököst megilletik, miből következik, hogy az előbb emiitett előfeltételek fenforgása esetén, az engedményes a hagyatéki eljárás alapjául szolgáló holttányilvánítási eljárás folyamatba tételére is jogosultsággal bir. (1899. május 31. 2523.)