Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

248 A törvénytelen gyermek jogviszonyai. lényegtelen az, vájjon alperes felperessel 1895 április 6-án vagy május 4-én nemileg közösült-e, a törvény szerint vélelmezett 10—<6 hónap közötti fogamzási időszakot nem 300—182 napban, hanem naptár szerinti hónapokban, tekintet nélkül az egyes hónapok napjainak különböző számára, számitotta. Alperesnek panasza alapos. ítélkezési gyakorlatunkban az a jogszabály jutott ugyan kifejezésre, hogy a gyermek atyjának az vélelmezendő, a ki annak anyjával a gyermek születésétől visszafelé számitott 6 hónapnál nem rövidebb és 10 hónapnál nem hosszabb idő alatt, nemileg közösült és azokban az esetekben, melyekre e jogszabály alkalmaztatott, az emiitett válságos időszak rendszerint naptár szerinti hónapokban, tekintet nélkül ezeknek különböző nagyságára, számíttatott. Az eldöntés alá kerülő esetek legnagyobb számánál ez ellen nem merül fel aggály, mert rendszerint a nemi közösülés több izben s oly időpontokban történik, hogy a naptári hónapok napjainak eltérő száma lényegtelen. Jelen esetben azonban a felebbezési biróság Ítéletében foglalt tényállás szerint alperes felperessel csak egy izben közösült és alperes azt állit ja, hogy ez a válságos időszakon kivül történt, ennélfogva - tekintettel arra, hogy a házasságon kivül született gyermekek fogamzási idejének tartamára nézve fennálló vélelem absolut jellegű, s az mint ilyen ellenbizonyítást nem tűrvén, minden esetben kell, hogy egyenlő időtartamot foglaljon magában, s ebből folyóan a hónapok különböző hosszúsága a fogamzási idő terjedelmére befolyással nem lehet, a jelen esetben elsősorban az a kérdés igényel megoldást, hogy hazai jogunk szempontjából az Ítélkezési gyakorlatunk által követett fennebbi jogszabályban megállapított 6—10 hónapi fogamzási idő miképen számítandó ? Ily kivételes esetekre nézve sem tételes törvényünk, sem kifejlődött gyakorlatunk nem lévén, vissza kell menni arra a forrásra, a melyből ítélkezési gyakorlatunk a szóban forgó jogszabályt merítette. E tekintetben megállapítható, hogy az említett jogszabályt joggyakorlatunk a római jogból vette át (1. dr. Wenczel G. »Magyar Magánjog rendszere« II. kiadás, II. kötet, 368. lap). — Az egyházi bíróságok is addig, mig hatáskörükbe a katholikusok születésének törvényessége feletti ítélkezés az 1868 : LIV. t.-cz. 22. §-ának rendelkezéséig tartozott, e kérdésben a római jogból átvett szabályt alkalmazták. (L. Suhayda János »A magyar polgári anyagi magánjog rendszere« czimü munkájának I. kiad. 381. lapját.) A római jogban a fogamzási idő számítására nézve az uralkodó tan az, hogy a legrövidebb fogamzási idő a születéstől visszafelé számítva 182 napot, a leghosszabb pedig 300 napnak vett, 10 hónapot tett: (1. dr. Bernhard Windscheid : Pandektenrecht, I. kötet, 56. b) §.) s ebbe az időtartamba ugy a közösülés, mint a születés napja is beleszámittatott. Ezekhez képest az e tekintetben a római jogot követő hazai jogunk szempontjából is meg kell állapítani, hogy a vélelmezett 6—10 hónapi gyermekfogamzási időszak legrövidebb ideje 182 nappal, leghosszabb ideje 300 nappal — mindenkor beszámítva a nemzés és születés napját is — számítandó. Ezekből folyóan téves a felebbezési bíróságnak az a kijelentése, hogy alperes atyaságának megállapításánál lényegtelen, vájjon ő felperessel 1895 április 6. napján, vagyis a gyermek 1896 február 5-én történt születésének napjától visszafelé számítandó 305-ik napon avagy 1895 május 4-én nemileg közösült. (1897 február 24. I. G. 408 1896.)