Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

14 Az ember. 48. Holttányilvánitás. A Dunára indult s azóta eltűnt T. Katalin, ki csak a murvahajóról, még pedig életveszélyes körülmények között, moshatná meg ruháit a Dunában, a prdts. 523. §-a c) pontjának helyes alkalmazása mellett holttá kimondandó volt. (Curia 1886 november 30. 6075. sz.) 49. Az eltűnt elhalálozása napjául a 80. év eltelte utáni nap állapítandó meg, ha az eltűnt születésétől 80 év mult el és több mint tiz éve ismeretlen. (Curia 1891 február 14. 9990/1890.) 50. A holttányilvánítási Ítélet nem nyújt bizonyítékot, hogy a holtnak nyilvánított valóban az ítéletben megjelölt napon halt meg. Curia : Annak bizonyitása, hogy a jogositott abban az időben, a melyre esőleg nyugdijat követel, életben van vagy volt, azt terheli, a ki az életbenléteit állitj a. Felperesek azonban e bizonyitást meg sem kisérlették, hanem hivatkoznak SLD) •/. alatti holttányilvánítási Ítéletre, melyben jogeőldjük elhunyta napjául 1885 április 15. napja lett megjelölve. Tekintve, hogy a holttányilvánitás csak vélelmet állapit meg, a hazai jog szerint azonban valamely eltűnt személynek sem életbenléte, sem elhalálozása nem vélelmezendő, hanem bizonyitandó, tekintve, hogy e szabálytól eltérőleg kivételt csak az 1868 : LIV. t.-cz. 522. §-ában felsorolt két eset képez, az ezekben hozott holttányilvánitási Ítélet tehát csak a hivatkozott szakaszban felsorolt jogviszonyokra bir hatálylyal, ellenben arra nem nyújt bizonyitékot, hogy a holtnak nyilvánitott valóban és épen az Ítéletben megjelölt napon halt meg, az a döntő körülmény, hogy F. Gy. 1885 április 15-éig élt és e napig nyugdijat követelhetett, be nem bizonyittatott, miért is felpereseket elutasitani kellett. (1889 október 16. 1222. sz.) 51. Az a kérdés, vájjon a kérvényező az elhunyt kizárólagos örököse-e, nem a holttányilvánitási, hanem a hagyatéki eljárásban döntendő el. (Lf. i. 6749/1879.) 52. Eltűnt egyén holttányilvánitását nem kérheti az, a ki az örökösödési jogát szerződésre alapítja. (Curia 1889 június 25. 4253.) 53. A törvénytelen gyermek elhalt anyja testvérének holttányilványitását csak az esetben kérheti, ha édesanyja halálozási napja későbbre esik annál a napnál, mely az ítéletben az eltűnt halála napjául megjelöltetik. Curia : Felhivók keresetüket arra alapitják, hogy felhivott édesanyjuknak testvére volt s miután édesanyjuk elhalt, az örökösödés felhivott után felhivókat illeti meg. Felhivókat azonban ily czimen a felhivási jogosultság az 1868. évi LIV. t.-cz. 522. §-a értelmében meg nem illeti, mert ők felhívottnak nem törvényes örökösei. A per adataiból ugyanis kitűnik, hogy felhivók törvényes házasságon kivül születtek és igy csak arra a vagyonra nézve birnak örökösödési