Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

230 Törvényesités. feleség a férjével állandóan együtt élvén, a kérdéses gyermek emez ágyassági viszonyból származott; tekintve továbbá, hogy N. P. József vallomása szerint maga K. Mihály is elismeri, hogy a gyermek tőle származott és ez utóbbi és néhai V. Katalin között fennállott ágyassági viszony az anyakönyvi kivonatba bevezetett záradékból is következtetendő ; tekintve végre, hogy néhai V. Katalin a győri szentszéktől beszerzett periratok szerint a felperessel kötött házasságnak érvénytelenítését azon az alapon szorgalmazta, hogy a házasság megkötésére saját beleegyezése nélkül, hajlamai ellenére erőszakkal kényszerittetett és ama per folyama alatt ismételve olyan értelemben nyilatkozott, hogy férje iránt leküzdhetlen ellenszenvvel viseltetik és ahhoz nem fog visszatérni: ily körülmények között tehát nem valószinü, hogy a tényleg külön élő házasfelek, habár ugyanabban a községben laktak is, utóbb, vagyis a gyermek fogamzásának időszaka alatt, egymáshoz közeledtek és pedig annál kevésbbé, mert V. Katalin akkor K. Mihálylyal közös háztartást folytatott, a pernek ez egybehangzó és egymást kiegészítő adatai részbizonyitékul voltak elfogadandók arra nézve, hogy felperes a gyermek fogamzásának időszaka alatt V. Katalinnal nem közösült és igy az 1868 : LIV. t.-cz. 236. §-a alapján felperesnek pótesküt itélni s annak letételétől a per kimenetelét függővé tenni kellett. (1892 november 24. 7536.) II. Törvényesités. Tervezet 200—220. §-ai. 34. Házasságtörésből származott gyermekek későbbi házasság által sem válnak törvényesekké, s atyjuk után törvényes örökösödési joggal nem birnak. (Curia 1871 január 12. 5320.) 35. Az utólagos házasság általi törvényesités anyakönyvön kivül is bizonyítható, mert törvényeink ily esetben a gyermek elismerése tényének bizonyítását alakisághoz nem kötik. Curia: Az utóházasság általi törvényesités jogi hatályát és azt, hogy a gyermek törvényes születésűnek és az ezzel járó jogokkal felruházottnak tekintessék, a gyermek szülőinek házasságot bontó akadály ismeretén kivül kötött utólagos házasságra lépése állapit ja meg. Az ezt megállapitó tények vita esetében mindenkor biróilag mérlegelendők és miután törvényeink ezen tények közül a gyermek elismerése tényének bizonyitását alakisághoz nem kötik, ez utóbbi tény anyakönyvön vagyis közokiratokon kivül is bizonyitható. (1888 január 18. 5639/1887.)