Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

212 A hitbér. alapján teljes érvénynyel szállott felperesnek tulajdonába. (1892 június20-án 1200. sz. a. Curia helybenhagyja 1893 november 28-án 9307/1892. sz. a.) Ellentétes, azonban téves : Curia: A hitbér törvényes gyakorlatunk szerint csak a férj halála után lévén követelhető, az a házasság felbontása esetén meg: nem Ítélhető. (1899 július 24-én 2934. sz. a. Hasonlóan 4055/1886.,. 5711/1887., 751/887., 304/884., 3893/1878. sz. a.) 178. A hitbért kötelező által életében tett ajándékozás nem hiúsíthatja meg a hitbér követelésére jogosítottnak ebbeli igényét, mert a hitbérkötelezés nem tekinthető puszta ajándékozásnak, hanem a hitbérre kötelezett fél olyan vagyoni terhét, tartozását képezi, a melyért a megajándékozott az ajándék értéke erejéig felelőssé válik, ha ez a tartozás az ajándék idejében már fennállott és a hitbérre vonatkozó igény el nem enyészett, az ajándékozó vagyonából pedig ki nem elégíthető. Curia: A felebbezési biróság felperest azért utasitotta el, mivel a hitbér követelésére jogositott felperes nem tekinthető olyan hitelezőnek, a ki a hitbért kötelező által életében tett ajándékozást sikerrel megtámadhatná s az ajándék értéke erejéig hitbér követelésének kielégítését jogosan követelhetné. A kereset elutasítására felhozott ez az indok téves, mert a keresettel az alperes és T. J. között létrejött ajándékozási jogügylet érvényessége megtámadva nincs, és mert ugy a törvényes, mint a szerződéses hitbér a nő házassági hűségének díjazása lévén, ez puszta ajándéknak nem vehető s így a szerződéses hitbérnek mind kötelezése, mind érvényesítése a visszterhes szerződésekre fennálló szabályok szerint lévén megbírálandó, a hitbérnek érvényes szerződéssel lett kötelezése mellett a kötelezett összeg a hitbérre kötelezett fél vagyoni terhéül szolgált, s mert figyelembe véve azt, hogy a hitbéri követelés a felperes férje és alperes között ajándékozási szerződés létrejötte idejében jogilag már fennállott, oly tények pedig meg nem állapíttattak, melyeknél fogva felperes a hrtbérhez való jogát vétkessége miatt elvesztette volna, a felperes hátrálékos hitbér követelésére nézve is alkalmazandó az a jogszabály, hogy a megajándékozott az ajándékozónak az ajándékozás idejében már fennállott tartozását, a mennyiben ez az ajándékozó egyéb vagyonából ki nem kerül, az ajándékozott vagyonból kifizetni tartozik. Ezekhez képest alapos felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett meg annyiban, a mennyiben elutasította a lakás és félkert használatának egyenértékeként érvényesíteni czélzott követelésével és pedig annál inkább, mert helyes a felebbezési bíróságnak az a kijelentése, hogy a felperes és elhalt férje között a hitbérre vonatkozóan kötött szerződés annak létrejötte idején külön alakszerűséghez kötve nem volt és szóbelileg érvényesen megköttethetett. (1899. I. G. 246. sz. a.)