Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Közszerzemény. 179 a férj ellen vezetett végrehajtás alkalmával oly közszerzeményi vagyon vétetett foglalás alá, a melyre nézve a kezelés és rendelkezés joga őt illeti, jogosan igényelheti annak a közszerzeményi vagyonnak a foglalás alól való felmentését. (1896 deczember 18-án G. 332. sz. a. Azonos: 1896 szeptember 10-én I. G. 157. sz. a.) 117. A közszerzeményi vagyon jellegét nem az határozza meg, hogy az egyes ingók a házasság tartama alatt szereztettek-e, hanem közszerzeményt az a vagyonértéktöbblet képez, mely a házasság megkötése és annak megszűnése alkalmával létezett vagyon között mutatkozik ; igy tehát az a körülmény, hogy valamely ingó és ingatlan vagyon a házasság tartama alatt szereztetett, a közszerzeményi minőséget még meg nem állapítja. Felperes közszerzeményi igényének támogatására a C) alatti jegyzéket csatolja, a melyben azokat az ingókat sorolja fel, a melyek a végleges elválás idején néhai N. V. birtokában lettek volna és habár a tanuk, nem ugyan a G) alatt jelzett időben, hanem a tényleges különválás idejére vonatkozóan igazolták is, hogy egyes ingók felperes és N. V. birtokában voltak, felperest közszerzemény iránt indított keresetével el kellett utasítani, mert egyrészt a tanuk nem bizonyították, hogy mennyi és milyen ingó maradt tényleg N". V.-nél? másrészt és főleg azért, mert felperes, ámbár a kír. törvényszéknek 4479/1901. számú végzésével utasítva lett, hogy a póttárgyaláson mutassa ki, milyen vagyonuk volt a házasság megkötése s a házasság felbontása idején? ezt nem mutatta ki és igy nem lehetett megállapítani azt, hogy egyáltalában volt-e közszerzemény jellegével biró vagyon vagy sem? (1901 deczember 18-an 11865/1901. sz. a.) A Guria: helybenhagyja a benne felhozott vonatkozó indokok alapján és azért, mert a felperes azt a kereseti tényállítását, hogy a közte és N. V. között fennállott házasságnak 1890 augusztus 12-én jogerős Ítélettel történt végleges felbontása idejében nekik a keresethez C) alatt csatolt jegyzékben feltüntetett vagy bármely egyéb ingó vagyonuk volt és az férje birtokában maradt, sem a tanuk vallomásával, sem egyéb módon nem bizonyította ; a házasság tartama alatt keletkezett közszerzemény tehát, a melynek a felére felperes tulajdoni igényt támasztani jogositva volna, ebben az esetben meg nem állapitható. Az ügy ilyen állásában nem bir döntő sulylyal az a kérdés, hogy a felperes és N. V. közt fennállott házassági életközösségnek még az 1879. évben történt megszüntetése idéjében maradt-e valamely ingó vagyon a férj birtokában, mert a férj, a ki a felperes eltartásáról a különélés ideje alatt különben is gondoskodott, a kezei között maradt ingó vagyon felett a házassági kötelék megszűntéig szabad rendelkezési joggal bírván, közszerzeménynek csak az a tiszta vagyonérték volna tekinthető, mely a férj által folytatott gazdálkodás eredményeként a házasság megszűnte idejében fenmaradt, ilyennek a létezését pedig a felperes nem bizonyította. (1903 szeptember 16-án 5500. sz. a.) Guria: A másodbiróságnak Ítélete, a mennyiben ez az 1814. sz. tjkvi és 2013 összeirási számú ház felére vonatkozik, helybenhagyandó 12*