Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

168 A hozomány bizonyítása. 100. A hozomány érvényes kötelezéséhez közjegyzői okirat nem kívántatik, hanem a kötelezés más, perrendszerü bizonyítékkal is bizonyítható. (Szegedi Ítélőtábla 6135/1898. sz. a. Curia helybenhagyja. 2359/1899. sz. a.) Curia: Az 1886 : VII. t.-cz. 22. §-a a hozomány átadása és átvételére nézve csak azt állapit] a meg, hogy eme tényekre nézve az okirat által való bizonyitás csak közjegyzői okirattal történhetik ugyan, de ily közjegyzői okirat nemlétében a nő vagy ennek örökösei a hozomány visszakövetelése iránt támasztott perben nincsenek elzárva attól, hogy a hozománynak a férjhez vitelét, annak értékét és a férjnek történt átadását, tanukkal vagy egyéb alkalmas bizonyítékokkal bizonyíthassák. (1899 augusztus 29-én 210. sz. a. így Curia 7286/1888. és 1038/1895. sz. a.) Curia: Igaz ugyan, hogy a keresethez C) alatt mellékelt nyilatkozat, melylyel felperes annak bizonyítását czélozza, hogy alpereshez férjhezmenetele alkalmával hozományul 500 forint készpénzt vitt, perrendszerü bizonyítékul nem szolgálhat, mert az a kiállításának idejében (1885 október 18-án) érvényben volt 1874 : XXXV. t-cz. 54. §-ának e) pontja értelmében érvénynyel nem bir, a mennyiben ennek értelmében a hozomány átvételéről kiállított elismervény érvényességéhez közjegyzői okirat kívántatott; tekintve mégis, hogy az imént idézett törvény nem zárja ki azt, hogy a hozomány átvétele és átadása más módon bizonyítható ne legyen, s tekintve, hogy felperes a per során eskü alatt kihallgatott J. Rakila tanú határozott vallomásával, mely szerint ezen tanú a C) alatti nyilatkozat kiállítása s felperesnek férjhezmenetele alkalmával 500 forint készpénzt a felperes édesanyja kezéhez leolvasott s alperes ezt az összeget hozomány kép a felperes édesanyja kezéből átvette, a döntő ténykörülményre nézve részbizonyitékot állított elő, s e tanú vallomásának mellőzésére az, hogy részben saját tényéről vallott, jelen esetben már azért sem szolgálhat elegendő okul, mert vallomása szerint ő az 500 forintot nem alperes kezeihez, hanem a felperes anyja kezéhez olvasta le, vallomásának az a lényeges része pedig, mely szerint alperes ez utóbbinak kezéből vette át a pénzt s erről szerződés is készíttetett, már nem az ő tényére vonatkozik s tekintve, hogy a felpereshez való sógorsági viszonya nem képez kizárási okot (p. t. r. 193. §-a), mindezeknél fogva a részbizonyiték kiegészitéseül felperesnek a póteskü az 1868 : LIV. t.-cz. 236. §-a alapján megitélendő volt. (1895 június 11-én 5343/1894. sz. a.) Jegyzet: A Curia 6771/1887. sz. Ítélete szerint a hozomány átvétele egyoldalú főesküvel is bizonyítható. Főesküvel való bizonyításra Curia 7861/1887., 4111/1885. sz. a. Előbbi téves álláspontra nézve Curia: A hozománynak valódiságára és a férj kezéhez juttatására nézve az 1840 : VIII. t.-cz. 15. §-ával szemben a főeskü nem alkalmazható. (4615/1884. sz. a.) 101. A hozomány átadására vonatkozóan az 1874 : XXXV. t.-cz. hatálybalépte előtt létrejött magánokirat is bizonyító erővel bir. Győri tábla: Téves az elsőbirórágnak az az érvelése, hogy az A) alatti házassági szerződés a hozomány átadására nézve bizonyító erővel