Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

A hozomány bizonyítása. 169 nem birna. Mert az A) alatti szerződés 1875. évi május hó 7. napján kelt, az 1874. évi XXXV. t.-cz. pedig az 1875. évi XXXI. t.-cz. szerint •csak 1875. évi augusztus hó 1-ső napján lépett életbe és igy tekintettel -arra, hogy az 1874. évi XXXV. t.-czikknek 54. §-a a törvény életbeléptetése előtt kiállított okiratra nem alkalmazható, az A) alatti okirat a hozomány átadására nézve bizonyító erővel bir. Az elsőbiróság ítélete tehát abban a részben, mely szerint az elsőbiróság felperesnek követelését valódinak nyilvánította, felhozott indokain felül még azért is helyben volt hagyandó, mert a hozomány átadását a felhívott tanuk vallomásán kivül az A) alatti okirat is bizonyítja; mert ezzel a bebizonyított ténynyel szemben alperes tartozott volna igazolni azt az állítását, hogy felpereseknek ezt a követelését közadós már kielégítette ; és mert alperes ezt nem bizonyította, a mennyiben az a körülmény, hogy B. Emma hagyatéki leltárába a kereseti követelés felvéve nem lett, tekintettel arra, hogy a leltár felvételénél a közadós járt közben és nem felperesek, elfogadható bizonyítékot ezúttal nem képez. Az a körülmény pedig, hogy a 2*/. alatti okirat szerint B. Benőtől 1881. évben a közadós és B. Emma által közösen kölcsönzött 3200 forintot részben a közadós fizette vissza s a fenmaradó rész visszafizetését ugyancsak közadós -saját maga vállalta magára, csak abban az esetben volna hozományi követelés részleges kielégítéséül elfogadható, ha alperes bizonyította volna, hogy a B. Benőtől kölcsönzött összeg felét B. Emma vette fel s fordította saját czéljaira vagy hozomány követelésének törlesztéséül íogadta volna el. Alperes azonban azt nemcsak nem bizonyította, hanem viszonválaszában maga is azt adta elő, bogy a kölcsönvett összeget a házasfelek közös együttélésben fogyasztották el, vagyis oly kiadásokra fordították, mely kiadások fedezetéről a férjnek állott kötelességében gondoskodni . . . Felperesek követelése csak a II. osztályba volt sorozható: mert az 1881 évi XIII. t.-cz. 60. §> 4. pontja alá csak olyan követelés vonható, mely az atya, gyám vagy gondnok által kezelhető és tényleg kezelt vagyon kezeléséből merül fel; mert a per adatai szerint a kereseti követelés a közadós nejének hozományát képezte, mely közadósnak kezébe mint ilyen került, mert a nő elhunytával a közadós ezzel az összeggel neje örököseinek, vagyis felpereseknek adósává vált, mely •összeget tőle a kiskorú örökösök képviseleteire hivatott gyámhatóság be nem hajtott, sőt ez az összeg ez ideig a kiskorúaknak mint örökösöknek bíróilag átadva sem lett és igy kétségtelen, hogy ezt az összeget közadós nem mint kiskorú gyermekeinek vagyonát kapta és vette a törvény erejénél fogva a gyámhatóság intézkedése folytán kezelése alá, hanem ettől teljesen független jogczimen, mint elhalt nejének hozományát még abban az időben vette kézhez, a mikor megnősült és a kiskorú felperesek nem is léteztek, saját tartozását pedig az adós nem is kezelheti; mert ily körülmények közt a kereseti követelés az 1881. évi XVII. t.-cz. 62. §. alá vonandó. (1897 szeptember 1-én 1407. sz. a. Curia helybenhagyja. 1887 november 19-én 987. v. sz. a.) 102. Az elhalt nő hagyatékául leltározott ingóságoknak a kiházasitási s hozományi tárgyakkal való ugyanazonosságát nem szükséges bizonyítani akkor, midőn bebizonyult, hogy a nő hasonnemü ingóságokat