Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

160 Hozomány visszaküldése. is ; ennélfogva a felpereseknek jogos igényük van ugyan a közszerzemény­nek reájuk eső részéhez, de kötelesek az adósságoknak aránylagos részét is viselni. Joguk van továbbá a hozomány visszaköveteléséhez is, a mi azonban a felperesek által igényelhető hozomány mennyiségét illeti; minthogy a hozomány a házastársak által szerzett vagyonnak a férjet illető fele részét fele részben, a nőt illető vagyonnak fele részét pedig­szintén fele részben terheli, nyilván való, hogy a férj a hozománynak csak az őt terhelő fele részét köteles kiadni, ehhez képest minthogy felperesek három törzset képviselnek és őket az örökhagyó után 3/5 rész illeti meg örökség képen, ennélfogva részükre a férj mint I. rendű alperes, által kiadandó 1000 kor. hozományból szintén 3/5 rész, vagyis 600 kor. illeti. (2220/1903. sz. a. Curia helybenhagyja 8038/1903. sz. a.) Jegyzet: Jelen esetben a szerzett vagyonnak a nőre csak fele része értékesebb vagy legalább is oly értékű volt, mint a hozomány fele része. A hozo­mány kielégítésének ez a módozata csakis ily esetekben foghat helyet. 79. A nő hozományára nézve kielégítettnek tekintendő az által is, hogy férje öröklött vagyonának a hozomány értékét meghaladó részét nejére ingyenesen átruházta. a) Curia: El kellett az I. rendű alperest a hozomány iránti viszonkeresetével utasitani, mert habár bizonyitva van, hogy férjhez­menetelekor 400 korona hozományt vitt férjéhez, az örökhagyóhoz, a ki azt ingatlanaiba beruházta, alperes e hozományára teljes kielégítést nyert az által, hogy az örökhagyó öröklött és 1400 korona értéket képviselő ingatlanait minden ellenérték nélkül az I. rendű alperesre ruházta. (1902 szeptember 10-én 5372/1902. sz. a.) b) Budapesti tábla: Habár a felperesnek női hozomány czimén érvényesített követelése jelzálogilag be van kebelezve azokra az ingat­lanokra, a melyek néhai K. János hagyatéki vagyonából örökösödés alapján átszállottak az alperesek tulajdonába; s habár néhai K. János a bicskei 196. sz. telekjegyzőkönyvi C. I. sorsz. a. foglalt záradék tanú­sítása szerint nejének hozományi követelését elismerte s annak bekebe­lezésébe beleegyezett és a felperes nem tartozik igazolni azt, hogy hozo­mányát néhai férjének valóban átadta; mégis a felperest 500 forintnyi, hozománya iránt indított keresetével elutasítani és ekkép az elsőbiróság ítéletének a kereset főtárgyára vonatkozó felebbezett részét megváltoz­tatni kellett: mert a felperes néhai (férje 2. sz. a. becsatolt) végrende­letének érvényességét nem kifogásolta; mert a végrendelet szerint néhai K. János 2/4 földet, egy fél szőlőt és ingókat hagyományozott nejének, a felperesnek ezenfelül pedig a hagyatéki háznak életfogytiglani haszon­élvezését biztosította az ő részére; mert továbbá a felperes nem vonta kétségbe, hogy a neki hagyott vagyon tulajdonába és birtoklásába jutott és nem vonta kétségbe az alpereseknek azt az álllitását sem, hogy ennek a vagyonnak az értéke a felperes hozományi követelését több­szörösen meghaladja; mert a női hozomány az elhalt férj egész vagyo­nából lévén kielégítendő, az egész hagyatéki vagyont terheli, tehát azt a vagyont is, a melyet a nő férje után örökölt; és mert ezek folytán annál a körülménynél fosva, hogy a felperes férjének végrendelete alapján az örökség czimén a férje hagyatékából tulajdonként több értéket vett

Next

/
Thumbnails
Contents