Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

142 Hozomány. 42. A hozomány a házassági közös együttélésből származó gondok és terhek könnyítésére szolgáló vagyon. Nagykanizsai törvényszék : A hozományadás kötelezettségének érvényességéhez a törvény különös alakszerűséget nem kiván, lejárta pedig külön fentartás hiányában a házasság megkötésével már természeténél fogva bekövetkezik. A hozományhoz, bárki által ajánltassék az a házastársaknak, mint a nő tulajdonát képező, de a házassági közös együttélésből származó gondok és terhek könnyítésére- szolgáló vagyonhoz a férjnek rendelkezési joga magával a házasság tényével előáll. Curia helybenhagyja. (1896. június 25-én 401. sz. a.) 43. A katonai nősülési biztosíték rendeltetése a hozomány rendeltetésével azonos, mert mindkettő a család megélhetésének a biztosítására szolgál s eme rendeltetése elől el nem vonható. Curia: A felebbezési bíróságnak tényállása szerint alperes az általa még 1878 évben kiállított jótállási okmányban foglalt nyilatkozatában a biztositékot leányának, a felperesnek, honvédtiszttel kötendő házasságának biztositása czéljából ajánlotta fel, és kötelezte magát, a felajánlott összeg kamatait felperesnek évenként fizetni. Miután pedig tényleges szolgálatban álló katonatisztnek nősülésénél a kötendő házasság anyagi biztositása á közérdek szempontjából kivántatik meg, ezen közjogi tekintet alá eső érdekre tekintettel, az ezzel ellentétben álló minden olyan jogügylet, a mely a felek akarata szerint arra irányul, hogy a házassági biztosíték rendeltetése elől elvonassék, érvénytelennek tartandó, mert az ilyen jogügylet nyilvánvalóan a közérdek szempontjából fennálló tekintetek kijátszását czélozza. E szerint a felperesnek lemondási nyilatkozata is az alperes irányában az ez által nyújtott katonai nősülési biztositék jövedelmeiről ilyen jogi szempont alá esvén, az már alapjában hatálytalan és érvénytelen volt. A katonai nősülési biztositék rendeltetése a katonai házasságban élő felek és családja tagjai megélhetésének anyagi biztositása, következőleg annak jövedelme is a házasság fennállásának tartama alatt csupán a szükségleteknek fedezésére szolgálhat. Minthogy pedig a felperes az által, hogy a kereset beadását megelőző második évre az alperestől a kamatjövedelmet nyomban annak esedékessé válta után nem követelte, maga szolgáltatott tanúságot á mellett, hogy az időre a házasság anyagi biztositására az óvadék jövedelmére szüksége nem volt, most már utólag annak megfizetését alperestől nem követelheti. (1896 május 8-án I. G. 83/1886. sz. a.) 44. Az a gyümölcsöző érték, melyet a férj a házasság fennállása alatt külön rendeltetés meghatározása nélkül a nejétől átvesz, a nő hozományának tekintendő, és azt a nő férje halála után annak örököseitől visszakövetelheti. — Nem volt figyelembe vehető ennek ellenében alperesnek az a kifogása, hogy a felperes hozományát a közös háztartás és a gyermeknevelés költségei felemésztették, mert ezen költségeket a törvény értelmében a férj, illetve apa tartozik viselni, s ezen költségek a hozomány terhére csak akkor számithatók fel, ha