Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

136 A feleség szabadvagyona. MÁSODIK FEJEZET. Házassági vagyonjog. I, Női szabadvagyon. (Tervezet 107—111. §.) 29. A házassági viszony fennállása nem akadályozhatja a házastársakat abban, hogy bármelyik házastárs a kizárólagos tulajdona, tehát külön vagyona iránt korlátlanul rendelkezzék, s tulajdonát bárkitől s ekkép házastársától is követelhesse. a) Curia: Felperes keresetében nem női hozományának, hanem oly ingóságnak kiadását, esetleg értékének megfizetését követeli, mely alperes beismerése szerint felperest kizárólagos tulajdoni és rendelkezési joggal illeti; minthogy pedig házassági viszony fennállása nem akadályozhatja a házastársakat abban, hogy bármelyik házastárs a kizárólagos tulajdona iránt korlátlanul rendelkezzék és tulajdonát bárkitől s ekkép házastársától is követelhesse: ennélfogva felperesnek kereshetőségi joga megállapítandó. (1886 május 20-án 1742. sz. a. Azonos Curia 1883 február 8-án 2731/1882., 6283/1890., 11261/1875., 1900 I. G. 280. és 1903 G. 649. sz. a. — Ez utóbbit 1. alább). h) Jogeset: Az apa vejének, az alperesnek kölcsönt adott, melyet utóbb leányára, a felperesre (alperes nejére) »hozományba való beszámitás« mellett engedményezett. Felperes, ki csak tényleg, de nem jogilag is elválva él férjétől, az engedményezett összeget férjétől követeli. A férj elmarasztaltatott. Curia: Igaz ugyan, hogy az engedmény szavai szerint B. Z. (az apa) a kölcsönkövetelést »az általa tőlem nyert hozományba való beszámitássak ruházta át felperesre, de miután az alpereres beismerte, hogy az engedményező hitelező a kérdéses kölcsönösszeget neki mint hozományt át nem adta, azt pedig nem is állitotta, hogy engedményes felperes kijelentette volna azt, hogy a reá engedményezett összeget, mint hozományt nála hagyja, az engedmény idézett kitétele csakis az engedményező és az engedményes közötti jogviszony megállapításának, illetve az ellenérték elszámolásának tekintendő, de a házasság kötése után évek múlva adott kölcsön eredeti természetét meg nem változtatta. E szerint a kérdéses követelés sem czélja, sem rendeltetésénél fogva nem hozományt, hanem felperesnek oly önálló vagyonát képezvén, mely felett teljes rendelkezési szabadságot gyakorol és melynek követelhetését a házassági viszony fennállása nem akadályoz. (4675/1902. sz. a.)