Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

A nő használatára szolgáló vagyon. 137 30. Hazai jogunk szerint a férj feleségének nem törvényes képviselője s a nő a házasság tartama alatt saját külön vagyona kezelésében nincs férje hatalmának alávetve. (Curia 1899 február 22-én G. 577. sz. a.) 31. Felperes keresetét alperesnek mint férjének kezelés végett átadott 500 frt megfizetése iránt tette folyamatba. Minthogy pedig a nő a házasság tartama alatt vagyonáról rendelkezni és ebből folyólag ama vagyonnak, melyet férjének csak kezelés végett adott át, saját birtoklásába követelni jogosítva van .: , (Curia 3171/1888. sz. a.) 32. A házasság fennállása nem áll útjában annak, hogy a házasfelek külön vagyonára vonatkozó vagyonközösség megszüntettessék. Curia: A házasság fennállása nem szünteti meg a házasfeleknek azon jogát, hogy külön vagyonuk felett szabadon rendelkezhessenek, a mint tehát a házasság nem áll útjában annak, hogy a házasfelek közt fennálló vagyonközösség netaláni szerződési megállapodások nem létében, megszüntessék, ugy a vagyonfelosztás magábanvéve nem lehet befolyással a házassági viszony fennállására vagy megszüntetésére, valamint nem állhat útjában a vagyonközösség megszüntetésének a családi jog azon rendelkezése, mely szerint a férj nejét illő módon eltartani, a gyermek eltartásáról és neveltetéséről gondoskodni tartozik, mivel ezen kötelezettség teljesítésének szükségképen előfeltételét a férj és nő között fennálló vagyonközösség fenntartása nem képezi. (1891 június 25-én 10303/1890. és 1872 november 19-én 8658 sz.) 33. Azokra a tárgyakra, a melyek rendeltetésüknél avagy a férj akaratánál fogva a közös háztartás tartama alatt állandóan a nő használatában voltak, a kezelési és rendelkezési jog a nőt illeti. a) Külön élés esetére: Curia: A házassági kötelék a hitvestársaknak közös háztartásban folytatott állandó együttélését feltételezvén, az annak tartama alatt beszerzett ingóságoknak kezelése rendszerint ugyan a férjet, mint családfőt illeti, ebből azonban nem következik, hogy ha a házasfelek tényleg külön élnek és a házassági viszonyból kifolyólag vitás vagyoni kérdések merülnek fel, ezeknek végleges eldöntéséig s illetve a házassági kötelék felbontásáig azoknak az ingóságoknak birlalása a nőtől elvonassék, a melyek rendeltetésüknél avagy a férj akaratánál fogva a közös háztartás tartama alatt állandóan a nő használatában voltak. Minthogy pedig felperes nem tagadta, hogy alperes a közös bútorzatnak csak igen csekély azt a részét vitette el, mely mindig kizárólag az alperes használatára szolgált, ellenben a nagy lakásnak egész bútorzata felperes használatára visszamaradt; minthogy továbbá az ideiglenes nőtartásdijnak az a rendeltetése. hogyh abból a nőnek tartására szükséges folyó kiadások fedeztessenek és igy felperesnek az a kifogása figyelembe nem vétethetett, hogy alperes a használatára rendelt bútorokat azért nem követelheti, mert ez a részére megítélt ideiglenes tartásdíjban bennfoglaltatik; végre minthogy az a körülmény, hogy az együttélés alatt