Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

A nő tartásdija. 135 Megfelel e felfogás az 1804: XXXI. t.-cz. 102. §-a rendelkezésének is annyiban, a mennyiben e szerint abban az esetben, ha a biróság az ágy- és asztaltól való különélést elrendeli, a nő ideiglenes eltartása iránt tekintet nélkül a még függőben levő vétkesség kérdésére nézve tesz intézkedéseket. (1896 április 10-én I. G. 21. sz. a.) 28. A nőtartásra nézve fennálló előzetes megállapodás esetén a nótartásdij iránt támasztott igény a szerződés tartalma alapján bírálandó meg. Curia: Az alperes felülvizsgálati kérelmében első sorban azt panaszolja, hogy a felebbezési biróság mellőzte az ideiglenes női tartásdíj követelhetésére nézve fennálló annak a jogszabálynak alkalmazását, hogy a nő férjétől nem követelhet tartásdijat, ha hűtlenül ő hagyta el férjét, és azt csak akkor követelheti, ha a különélésre a férjnek vétkessége szolgáltatott okot. Ezen panasza alaptalan azért, mert a felebbezési biróságnak Ítéleti tényállása szerint a felperes tartás iránti kereseti igényét az alperessel kötött AJ alatt házassági szerződésre alapitotta. A házasfeleknek pedig szabadságukban áll, a házassági vagyoni kérdéseket s igy különválásuk esetére a nőnek tartás, iránti igényét is előzetesen szerződésileg szabályozni. A nőtartásra nézve fennálló előzetes megállapodás esetén a nőtartásdij iránti igénye a szerződés feltételei által szabályoztatván, a felebbezési biróság nem sértett anyagi jogszabályt, midőn a felperesnek erre irányuló igényét a felek között kötött A) alatti szerződés alapján birálta el. További panasza az alperesnek az, hogy az alperes a felebbezési biróság ítéletének indokaiban tett az a kijelentés, hogy a szerződésileg kikötött ideiglenes tartást felperes részére kiszolgáltatni még abban az esetben is köteles, ha bebizonyította volna, hogy maga a felperes szüntette meg bűnös módon a házassági együttélést, helytelen azértj mert még ha ez szerződésileg kiköttetett volna is, ily kikötésre a felperes kereseti jogot nem alapithatna, mert az mint a házasság erkölcsi czéljaiba ütköző megállapodás, érvénytelen lenne. Ez a panasz sem vehető figyelembe, mert az A) alatti szerződésben oly értelmű megállapodás, hogy abban az esetben, ha felperes vétkessége miatt a házassági együttélés megszűnik, alperes felperesnek tartásdijat fizetni köteles, nem foglaltatik, hanem a szerződés ide vonatkozó 6-ik pontjában a felek egyszerűen abban állapodnak meg, hogy válóper esetében a válóper tartama alatt mily összegű tartásdíj les? felperes részére fizetendő. Igaz ugyan, hogy a szerződés a vétkesség kérdését nem érinti s felperes részére feltétlenül állapit meg ideiglenes tartásdíj t a válóper folyamatba tételének esetére, ily értelmű előzetes feltétlen kikötés azonban erkölcstelen vagy tiltott kikötésnek nem tekinthető, mert az a kérdés, hogy á házassági együttélés megszakítása tekintetében a házasfelek közül melyik fél tartandó vétkesnek, a végelválás iránt inditott perben oldandó meg, a kikötés tehát csakis arra az időtartamra vonatkozik, a mely alatt a vétkesség kérdése még függőben van. Ezeknél fogva a fizetésre kötelezett férjnek feltétlen elvállalásával szemben a különélésnek oka nem képezvén ügydöntő körülményt a jelen perben, a felebbezési biróság nem sértett jogszabályt, midőn a felperes vétségének bizonyítását lényegesnek nem tekintette. (1896 november 18-án G. 275. sz. a.)