Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

106 Házassági törvény. 102. §. — Anyagi rész. felebbezési bíróság azt állapította meg, hogy a felek között erre nézve mintegy megegyezés jött létre, az a megállapítás jogszabálysértéssel történt az tehát a kérdés megbirálásánál a jogszabály alkalmazására némi alapul nem vehető. Marad tehát az, hogy alperes magaviseletével szolgáltatott-e okot arra, hogy felperes az alperes házát elhagyta ? A feleb^ bezési bíróság megállapított ugyan tényeket arra nézve, hogy alperes felperessel durván bánt, ezt tettleg bántalmazta ; mindezek a megállapított bántalmazások azonban azon időt, t. i. 1893 deczember 13. napját, mely napon felperes alperestől eltávozott, jóval megelőzték, azok tehát a különélés megkezdésére közvetlen okot annál kevésbé szolgáltatnak,, mivel az azok utáni együttélés által az 1894 : XXXI. t.rcz. 82. és 83. §§-hoz képest felperes részéről megbocsátottaknak tekintetvén, alperes sérelmes magaviselete minősítésénél a különélés megkezdése idejében létezett állapot elbírálásánál alapul nem vehetők, más oly tényeket pedig felperes egyáltalán fel nem hozott és megállapittatni nem kért, melyek a különélés megkezdése idejében felperesnek a különélésre közvetlen okot szolgáltathatóknak minősíttethetnének. (Curia 1898 október 21-én Gr. 263. sz.) 269. Az 1894: XXXI. t.-cz. 90. §-ának rendelkezése az ideiglenes nőtartásdij iránti sommás perekben nem alkalmazandó, mert az ily perekben keletkezett Ítéleti rendelkezés, mint ideiglenes jellegű, a mint a házassági bíróság a tartási viszonyokat szabályozza, hatályát veszti. (Curia I. G. 296/1897. sz.) 270. Jogszabály ugyan, hogy abban az esetben, ha a tényleges különélés megkezdésére a férj hibája szolgáltatott okot, a férj nejét külön eltartani köteles, azonban annak a kérdésnek a megbirálásánál, vájjon a férj nejének ideiglenes eltartására kötelezendő-e vagy nem ? a nőnek a különélés ideje alatt folytatott életmódja is lényeges befolyással bir. (Curia 1897 október 8-án I. Gr. 253. sz.) 271. A H. T. 77. §-ra alapított bontó kereseteknél — nem lévén ágytól és asztaltól való elválasztásnak helye — a 102. §-ban felhozott ideiglenes nőtartás nem ítélhető meg. Házassági perekben ugy az ideiglenes, mint a végleges nőtartás iránti kérelem ítélettel lévén elbírálandó, az alsóbirósági végzéseket Ítéleteknek tekinteni és ez az okból alperes felebbezését elfogadni kellett. Érdemben pedig mindkét alsóbiróság ítéletének részbeni megváltoztatásával felperest ideiglenes nőtartás iránti kérelmével elutasítani kellett; mert a házassági kötelék felbontása iránti perekben, ideiglenes nőtartás csak abban az esetben ítélhető meg az 1894 : XXXI. t.-cz. 102. §-a értelmében, ha a peres házasfeleknek ágytól és asztaltól való különélése vagy a 98. §. alapján valamelyik házasfél kérelmére és a per tartamára, vagy a 99. §. alapján hivatalból elrendeltetett, a fenforgó esetben azonban egyik peres fél sem terjesztett elő a 98. §-nak megfelelő kérelmet, a 99. §. szerinti különélés hivatalból való elrendelésének pedig helye nincs, mert felpereskeresetét a 77. §. a) pontjára alapította. (Curia 1899 deczember 21-én 5086. sz.)