Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Házassági törvény. 102. §. — Anyagi rész. 105 pitása nem mellőzhető. Tekintve pedig, hogy az állandó joggyakorlat szerint a házastársak között azok a bántalmazások, melyek nem közvetlenül a házassági együttélés tényleges megszakítása előtt, hanem korábban történtek, a sérelmet szenvedett fél részéről, a mennyiben az együttélést azután is folytatta, megbocsátottnak tekintendők, a tényleges elválás után felmerült tények pedig a vétkesség megállapítására lényeges befolyással nem birnak, ellenben annak megbirálásánál, hogy a házasfelek közül melyik szolgáltatott okot az együttélés megszakítására, perdöntők azok a tények és nyilatkozatok, melyek a házastársak között közvetlenül az együttélés megszakítása előtt, esetleg azzal egy időben, történtek. (Curia 1899 márczius 16-án I. G. 615. sz.) 265. Az ideiglenes nőtartás sommás keresettel is érvényesíthető a válóper keretén kivül. Az 1894 : XXXI. t.-cz. 102. és 105. §§-ai szerint a nőtartás iránt a házassági per bírósága csak a házassági kötelék felbontása, vagy az ágy és az asztaltól való elválasztás esetében határozhatván, az ideiglenes nőtartás önálló sommás keresettel a válóper keretén kivül is érvényesíthető és pedig annál is inkább, mivel az ideiglenes nőtartás iránti perek a sommás bíróságok hatásköre alól kivonva nincsenek. (Curia 1898 nov. 12-én I. G. 317. sz.) 266. A házas együttélés megszakítása esetén felperest a kikötött tartásdíj feltétlenül illeti meg ; és minthogy a válóper befejezése előtt az a kérdés, melyik fél tekintendő vétkesnek, véglegesen el nem döntetik, ennélfogva a házastársak a válóper befejeztéig s annak jogerős eldöntése után is a fizetendő ideiglenes nőtartás iránt szabadon egyezkedhetnek. (Curia 1898 deczember 29-én I. Gr. 439. sz.) 267. A nő rendszerint csak férjétől követelhet tartásdijat; ha azonban a vagyontalan fiu apja beleegyezésével vitte nejét az apai vagyonba, melynek megmunkálásában a fiu is részt vesz, ez esetben az önhibáján kivül különélésre kényszerült nőnek a férje apja ellen is van ideiglenes, illetve rendes nőtartás iránti jogosultsága. (Curia 1899 november 4-én G. 383. sz.) 268. Nem áll ugyan alperesnek arra vonatkozó érvelése, hogy nincs olyan jogszabály, melynél fogva a nőnek tartásdij jár, ha a férj a különélésbe beleegyezett, mivel ez a jogszabály fennáll azért, mert a házasság életközösség a férj és feleségnek egymással való élését követeli meg, ha pedig ezt a férj fentartani nem kívánja és beleegyezett abba, hogy a nő külön éljen, a házassági viszonyból eredő tartási kötelezettség alól a férj nem szabadulhat. Mind a mellett alperes felülvizsgálati kérelmének helyt kellett adni. A perbirónak csak oly tényeket lehet megállapítani, melyeket a peres felek jogszabály alkalmazása végett megállapittatni kértek, már pedig felperes keresetének jogalapjául alperesnek durva, tűrhetetlen bánásmódját hozta fel és ezt kérte tényként megállapítani, de azt, hogy előlegesen a különélésre nézve felperes és alperes között megegyezés jött volna létre, felperes nem kérte megállapittatni : a mennyiben tehát a