Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

104 Házassági törvény. 102. §. — Anyagi rész. társadalmi állására és műveltségi fokára tekintettel, nem tekinthető oly súlyos természetűnek, hogy felperes ne lett volna köteles alperes visszahívását elfogadni és a közös háztartásba visszatérni. Minthogy pedig megállapittatott, hogy felperes férjéhez, felhivás ellenére, sem tért vissza, az nem jogosult azt követelni, hogy alperes őt a közös háztartáson kivül külön eltartsa s ekként a felebbezési bíróság nem sértett jogszabályt, midőn felperest külön tartás iránti keresetével elutasította. Tekintve azonban, hogy a tényállás szerint felperes a közös háztartást alperes felhívása következtében hagyta el, alperes pedig csak körülbelül 14 nappal a távozás után hívta fel a visszatérésére s ekként a különválás alperes tényére lévén visszavezethető, felperest a visszahívásig a külön tartás megilletné alperes részére a S. E. T. 110. §-a rendelkezése értelmében, minthogy felperes részben pernyertesnek tekintendő és a perre első sorban alperes szolgáltatott okot, a felmerült perköltség nem volt megítélhető. Ezekhez képest az irányban a felebbezési bíróság ítélete jogszabályba ütközvén, a felülvizsgálati kérelemnek részben hely volt adandó és a perben felmerült összes költség kölcsönösen megszüntetendő. Egyúttal meg jegyeztetik, hogy alperes az eddigiek szerint nejét a közös háztartásban eltartani köteles lévén, a mennyiben az elsőbiróság ítélete végrehajtatott volna, felperes a mai napig tényleg felvett tartásdíjat, mely a természetbeni tartás helyettesitőjének tekintendő, alperesnek visszatéríteni nem köteles. (Curia 1899 június 2-án I. G. 86. sz.) 262. »Büdös dög«, »disznó«, »nagy marha« és »fene ette volna meg magát az anyjával és apjával együtt« kifejezésekkel illette felperes alperest; felpéresnek eme az apa és gyermeke közötti benső szeretetet állandóan mélyen sértő viselkedése elegendően alkalmas arra, hogy különösen tekin- , tettel a peres félnek társadalmi állására, a nemes szülői érzületeiben mélyen sértett apára nézve leánya mostoha anyjával, habár az neje is, a további együttélést lehetetlenné tegye; a felebbezési biróság tehát ezekhez képest nem sértette meg az anyagi jog szabályait, midőn felperes viselkedését olyannak minősitette, mely alperest feljogositotta arra, hogy felperessel a további együttélést megszakitsa stb. (Curia 1902 szeptember 19-én I. G. 135. sz.) 263. A házassági életközösség teljes hiánya a nő magatartásának folytonosságát feltételezi s minthogy a nő részéről tanúsított ilyen magaviselet bármilyen rendű és állású házastársak között jogos indokul szolgál arra, hogy a férj a közös háztartást megszüntesse. (Curia 1902 június 20-án G. 71. sz.) 264. A férj nejének eltartására csak abban az esetben kötelezhető, ha a különélésre ő szolgáltatott okot, viszont a nő férjét rendszerint követni tartozik ; annak a megállapítása, illetőleg eldöntése pedig, hogy a különélésre a házasfelek közül melyik szolgáltatott okot s az együttéléstől vonakodó félnek alapos oka van-e az együttélés megtagadására, nem tény-, hanem jogkérdést képez, mely jogkérdés megállapított tényekből levezetendő, mihez képest az e tekintetben felmerült tényeknek megálla-