Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 89—90. §. 57 és a büntetés nemét és mértékét ennek megfelelően alkalmazni. Vádlott főbüntetésének megállapításánál tehát a B. T. K. 92. §-ának nem az a rendelkezése irányadó, a mely szerint a halállal büntetendő cselekmény büntetése 15 évi fegyháznál kisebb nem lehet, hanem az érintett szakasz első bekezdésének az a rendelkezése, a melyik a határozott időtartamú szabadságvesztés-büntetésnek leszállítására vonatkozik. Ezekhez képest, minthogy az itélőbiróság által a B. T. K. 92. §-a vádlott javára alkalmaztatott, ennélfogva az Ítéletnek vádlott főbüntetésének kiszabására vonatkozó részét anyagi semmiségi ok miatt a B. T. K. 385. §. 2. számú és utolsó bekezdése alapján hivatalból meg kellett semmisíteni és a B. P. 437. §. 3. bekezdése értelmében a törvénynek megfelelő Ítéletet hozni. (Curia 8331. sz. 1900 augusztus 16.) i) 151. E §. esetén 10, illetve 15 évnél enyhébb büntetés nem szabható ki és a B. T. K. 92. §-ának alkalmazása is ki van zárva. A vádlott terhére megállapított gyilkosság büntette a B. T. K. 278. §-a szerint halállal büntetendő ; a B. T. K. 87. §-a pedig a nélkül, hogy más büntetési tételt állapitana meg, csak azt a kizáró rendelkezést tartalmazza, hogy a 20 éven aluli egyén halállal vagy életfogytig tartó fogházzal nem büntethető. A törvénynek ezen korlátozó rendelkezése nem bírhat befolyással a büntető törvény egyéb általános intézkedéseire, különösen nem változtat a B. T. K. 92. §-ának 2. bekezdésén, hogy a halállal büntetendő bűntett tettesére 15 éven aluli fegyházbüntetés meg nem állapitható, minélfogva vádlottra a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával sem volt 15 évi fegyháznál kisebb büntetés kiszabható. (Curia 5821. sz. 1903 június 23.)x) 89. §. A büntetések kiszabásánál figyelembe veendők a bűnösség fokára befolyással biró súlyosító és enyhitő körülmények. 152. Fegyházzal vagy börtönnel büntetendő cselekmények miatt, ha sem súlyosító, sem enyhitő körülmények nem forognak fenn, vagy ha a súlyosító és enyhitő körülmények egymást ellensúlyozzák s ez indokból a fenforgó cselekményre a törvény által megállapított büntetés minimuma és maximuma közötti középtartam állapítandó meg: a büntetés középtartama oly módon határozandó meg, hogy az azon cselekményre a büntető törvény által meghatározott büntetési tétel legalacsonyabb és annak legmagasabb mértéke közötti különbözet egyenlő részre f elosztatik s az ekként eredményezett mennyiséghez hozzáadatik azon mennyiség, mely a számtani egységtől a büntetési tétel legalacsonyabb tartamáig fenmaradt. 49. sz. •curiai döntvény. (L. jelen munka I. k. 409. 1.) 90. §. Ha a súlyosító körülmények, számuk vagy nyomatékuk tekintetében túlnyomók : a büntetésnek az elkövetett cselekményre megállapított legmagasabb mértéke megközelítendő vagy alkalmazandó. 153. Tagadás nem súlyosító körülmény. (Curia 3804. sz, 1883 szeptember 21.) 3) Ellentétes elvi alapon nyugvó határozatok. A curia gyakorlata a legújabb időben a 150. sz. enyhébb felfogást követi