Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

58 Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 91. 154. Anyagi halmazat nem súlyosító körülmény. (Curia 10206. sz. 1895 november 29.) 155. Minősítő körülmény nem lehet súlyosító is. Vádlottakat illetőleg, az alsóbb bíróságok ítéletében kiemelt hivatkozás azoknak cselédi minőségére mint súlyosító körülményre mellőzendő volt azért, mert ezen körülmény benfoglaltatik a biróságok által a minősités és büntetés alapjául elfogadott 336. §: 7. pontjában s ez által ki van fejezve és a büntetés súlyában be van foglalva, hogy vádlottakat nemcsak az terheli, hogy a lopást betöréssel, hanem az is, hogy azt cselédi minőségökben (336. §. 7. p.) követték el. (Curia 2205. sz. 1881.) 156. Az a tény, hogy vádlott ellen a jelen esetet megelőzően gyújtogatás büntette miatt megállapított börtönbüntetés végrehajtása óta több mint tíz év telt el, nem szolgálhat akadályul annak, hogy vádlottnak hason cselekmény miatt előzően történt büntetése súlyosító körülményként mérlegeitessék. (Curia 2135. sz. 1898 márczius 18.) 157. Lopás esetén nem képez súlyosító körülményt, hogy a tettes előbb testi sértés miatt el volt ítélve. (Curia 1888. évi 6872. sz. 1889 január 23.) 158. Az nem súlyosító körülmény, hogy vádlott husz év előtt rágalmazásért büntetve volt, mert a B. T. K. rendelkezése szerint tiz évnél rövidebb idő előtt történt elítélés, ha a vádlott azóta büntetlen maradt, figyelmet nem érdemel. Az nem súlyosító körülmény, hogy vádlott párbaj vétsége miatt volt büntetve, mert az egészen más természetű vétség és büntetése tisztességes szabadságvesztés. (Budapesti tábla 1901 november 13.) — Curia helybenhagyta (4996. sz. 1902 május 28.) 91. §. Ha pedig az enyhítő körülmények tulnyomóak : a cselekményre megállapított büntetésnek legkisebb mértéke megközelítendő vagy alkalmazandó. Ily esetben a halálbüntetés életfogytig tartó fegyházra, az életfogytig tartó fegyház pedig tizenöt évire változtatandó. 159. Minősítést leszállító körülmény nem lehet enyhítő. A semmiségi panasz indokolásában felhozott körülmények részben a cselekmény minősítésénél az enyhébb cselekmény alkalmazhatása végett figyelembe vétettek, tehát külön mint enyhitő körülmények, különben sem vehetők számításba. (Curia 7711. sz. 1900 július 26.) 160. Másképen bizonyított cselekmény esetén beismerés nem lehet enyhitő körülmény. Vádlott nemcsak töredelmes beismerést nem tett, hanem ellenkezőleg, határozott tagadásával csak akkor hagyott fel, midőn tette tanuk által már teljesen bebizonyítva lett, ehhez képest a tábla által a beismerésre alapított enyhitő körülmény esete fenn nem forog. (Curia 5542. sz. 1883 október 30.)