Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

40 Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 70. §. vitel színhelyén sem szükséges és mégis, a törvény 70. §-ának rriegfelelőleg, tettestársaság állapítandó meg azon közreműködő ellen is, a ki, habár előzetes összebeszélés nélkül érkezve a bűntett elkövetésének szinhelyéré, s eredményében látva vagy felismerve, avagy másképen megtudva az odaérkezte előtt véghezvitteket, a még be nem végzett összetett bűntett tényálladékának kimeritésére, ennek végső stádiumában, tettes cselekvőséget foganatosított. A B. T. K. 70. §-a ugyanis nem követeli a tettestársaknak előzetes összebeszélését ; sőt nem követeli valamennyinek a véghezvitel megkezdését megelőző akaratát sem : a tettestársaság létrejöttének fogadandó el, ha a konkrét helyzet körülményei azt tüntetik fel, hogy a később közreműködött bűntárs — az előzmények tudatával — akaratába felvette valamennyi tettes cselekvőségének összes eredményét és ha ehhez képest az ő későbbi cselekvőségét az általa ismert és akart teljes eredmény megvalósításának szándékával foganatositotta. Ezen szempontból tekintve a kérdést, a kir. Ítélőtábla Ítélete, mely T. Istvánra vonatkozólag szétválasztja az összefoglalt büntettet, s a nevezett azon cselekedetben, melylyel a súlyosan bántalmazott s ennek következtében eszméletet veszített M. St. István a nála volt pénzétől és egyéb ingóságaitól megfosztatott, nem találja bűnösnek, mert mint ítélete indokaiban mondja : ezen vádlott ellen sem a rablásban való részvétel, sem a rablással párosult »közvetlen bántalmazás« nincs bizonyítva. Itt kétséges marad ugyan még az is, hogy mit ért a kir. ítélőtábla a közvetlen bántalmazás alatt, melynek ellentéte a »közvetett bántalmazás« lévén : sem az egyik, sem a másik nem felel meg egy ismert jogi kifejezésnek ; sőt a mennyiben a közvetlen bántalmazás alatt más testének egyenesen a vádlott physikai cselekvése által elkövetett sérelmezése, mint a testi sértés deliktumának tettességét, illetőleg tettestársaságát megállapító kriterionja értetnék, ez esetben a kifejezés a törvény értelmében is lényeges hibát tartalmazna : mert több személy közreműködése esetében, a testi sértés által okozott súlyos, sőt legsúlyosabb eredmény tettese, illetőleg tettestársa az is lehet: a ki egy kezet sem emelt fel a sértett közvetlen bántalmazására. Ettől eltekintve, a kir. Ítélőtábla sem állítja, hogy ezen vádlott nem látta volna, midőn M. St. Istvánt Sz. András a fejszével fejbe ütötte ; nem mondja a kir. Ítélőtábla : hogy T. István nem látta, midőn a bántalmazott eszméletét veszítette, s midőn az ekként eszméletét veszített és tehetetlen állapotba jutott sértett a nála volt pénzétől és egyéb ingóságaitól megfosztatott. De, ha nem vonatik kétségbe azon tény, hogy vádlott mindezt, s mindennek lefolyását látta; és ha bizonyítottnak vétetik, hogy a súlyos bántalmazásnak, azután pedig a kifosztásnak, habár — mint nem elég alaposan elfogadtatik — kizárólag Sz. András physikai cselekvései által foganatosított véghezvitele után Sz. Andrással, most már a vádlott T. Istvánnal együtt és közösen megfogta a súlyosan sérelmezett és eszméletlen állapotban volt M. St. Istvánt azon szándékból, hogy azt a Tatrang vizébe dobják és azon czélból, hogy abba belefuladjon: ezzel bizonyítva van, hogy T. István — cselekvőségének még ezen körvonalozása mellett is —. teljes közösségbe helyezte magát társával — jelenlétében és az ő ellenmondása nélkül véghezvitt súlyos bántál-