Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 72. §. 41 mazás és rablás után. s az ezen büntettél összefüggőleg az ő vele együtt foganatosított súlyos testi sértés és szándékos emberölés véghezvitelére. Vádlott T. István ezen közreműködése a B. T. K. 70. §-ának fentebb adott értelmezése szerint elegendő, hogy ellenében a B. T. K. 349. §. 2. pontjában összefoglalt egész bűntett tettességét megállapítsa. T. I. vádlott éppen ugy fogta a halálra szánt áldozatnak testét és vonszolta azt a Tatranghoz, azon tudattal, hogy az a vizbe dobatik és ott minden előre látható valószínűséggel halálát leli; valamint azon czélból, hogy az a mindkettőjük által foganatosított cselekvőség következtében életétől megfosztassék. Az ily közreműködés, az ily cselekvőség nem másodrendű, nem accessorus, nem a más által elkövetett bűntettre nyújtott segélyezés : hanem egyenesen a bűntett tényálladékát, másnak közreműködése mellett megvalósító, tehát »tényálladéki« vagy »elkövetésig vagyis »tettes« cselekedet. Határozottan hibásnak kellene nyilvánítani azon felfogást, mely T. I. kérdéses cselekvőségét azért tartaná másodrendűnek : mert a sziklapartról való ledobást egyedül Sz. A. foganatosította. A gyilkosságnak ugyanis nem csupán az a tettese, ki a gyilkoló kést az áldozat szivébe döfte, hanem ezzel egyenlően az is, a ki az áldozatot fogta és tartotta az alatt, míg a vele szövetkezett bűntárs a kést annak szivébe mártotta. A tettesség és segélyezés közötti különbség meghatározásánál az »okozatosság« helyes elvének alkalmazása lévén az irányadó ; az, a kinek akarata a bűntettnek mint saját forralatának egy vagy több társával együttes, és a kinek cselekedete, habár nem a külön bűntett tipikus elemét megállapító eredmény közvetlen, hanem annak a társával közös tevékenységgel való okozására irányul: nem segítője, hanem tettese az akaratával és cselekedetével okozott bűntettnek. Ezen szempontok, összefüggésben a fentebb kifejtett egyéb körülményekkel : teljesen igazolják azon megállapítást, mely szerint T. I. vádlott a B. T. K. 349. §.2. pontjában meghatározott bűntett tettestársának mondatott ki. (Curia 8909. sz. 1891 november 27.) Az egyes eseteket lásd az egyes büntetendő cselekményeknél. 72. §. A bűnsegédek büntetésének megállapításánál, a kísérletre vonatkozó szabályok (66. §.) szolgálnak irányul. 100. Segéd a konkrét esetben súlyosabban büntettetett, mint a tettes. Vádlott, ámbár cselekménye csak segédi közreműködést, nem pedig tettességet állapit meg: mégis a tetteseknél súlyosabban volt büntetendő ; mert ámbár a B.. T. K. 72. §-ának viszonyításából a 66. §-hoz az tűnik ki, hogy a segéd büntetése enyhébb mint a tettesé ; azonban e szabály csak a törvényben meghatározott büntetési tételre, nem pedig a konkrét esetben, a súlyosító és enyhítő körülmények számbavétele mellett, az ugyanazon büntetendő cselekmény létrehozatala körül tevékeny több személy büntetésének, vagyis az elkövetett cselekményre a törvény illető rendelkezésében meghatározott büntetési tétel maximuma és minimuma közötti kiszabására állván az egyes bűnösök mellett vagy ellen fennforgó enyhítő és súlyosító körülmények hatása folytán, s nevezetesen a súlyosító körülmények túlsúlya esetében a segéd büntetése súlyosabb lehet, mint a tettes mellett érvényesülő enyhítő körül-