Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 261. 241 a mi kétségtelenül meggyalázó jellegű lévén, a becsületsértést megállapítja. (11831. sz. 1895 deczémber 12.) — Curia : A felebbezés visszautasittatik. (1596. sz. 1896 márczius 11.) 779. Középiskolai tanárról annak állítása, hogy „lelkibeteg, elmeháborodott és beszámithatlan" : becsületsértés. Járásbíróság: Vádló »lelkibetegnek, elmebáborodottnak és beszámithatlannak« neveztetik el, és ezen kifejezések sértő hordereje és az általuk elkövetett sértés nagysága csak akkor tűnik ki legjobban, ha figyelembe vétetik az, hogy ezek vádlott, mint a társadalomban számot tevő ember által, vádló, mint közpályán működő egyén ellen állíttattak, miáltal a külvilág figyelme nagyobb lendületet nyer a vádló, mint az olyan személy ellen, kinek a közpályán elfoglalt állása az ellene használt kifejezésekben foglalt tulajdonságoknak reá, mint személyére való vonatkoztatása által, elhomályosittatik. Tény ugyan, hogy vádlott tudományosan képzett embernek állítja és mindamellett a lelkibeteg, elmeháborodott és beszámithatlan kifejezések által oly beteg minőséget tulajdonit neki, melynek valódisága esetén vádló a társadalom hasznos tagjának lenni megszűnt volna. Vádló azonban középiskolai tanár és mint ilyen ellen használt meggyalázó kifejezések káros hatással vannak azon morális értékre, melyet nemcsak az ifjúság tanításával, hanem nevelésével is elérnie kell. Hogy pedig a kifejezések meggyalázó természetűek, azt maga vádlott is beismeri, mert vádlónak az ő nyilvános működésében nem bizonyít oly tényt, melynek a mások által is elismert nagyobb értéke nem volna, mint a vádlott által használt kifejezések sértése. Vádlottat a B. T. K. 258. §-ának mellőzésével csakis a B. T. K. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében bűnösnek kimondani kellett. (1123. sz. 1890 november 13.) — Budapesti tábla helybenhagyja. (46670. sz. 1891 február 23.) — Curia : A felebbezés visszautasittatik. (3850. sz. 1891 május 13.) 780. Férjes nőről annak állítása, hogy egy férfi után járt és annak szerelmi vallomást tett: becsületsértés. Budapesti tábla : Vádlott maga beismeri, hogy magánvádlóról többek előtt azt állította, hogy ez ő utána jár és neki szerelmi vallomást tett. Jóllehet, vádlott emiitett állítása az elsőbirósági ítéletben kifejtett indokoknál fogva a rágalmazás vétségét meg nem állapítja, mégis kétségtelen, hogy az érintett állítás magánvádló, mint férjes nő ellenében meggyalázást képez s azt női becsületében sérti. Minélfogva vádlottat a B. T. K. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében bűnösnek kellett kimondani. (46262. sz. 1891 január 21.) — Curia : A felebbezések visszautasittatnak. (2355. sz. 1891 április 8.) 781. Tanítóról annak állítása, hogy szamár és élhetetlen : becsületsértés. A B. T. K. 261. §. értelmében a becsületsértés vétségét az követi el, a ki más ellen meggyalázó kifejezést használ vagy meggyalázó cselekményt követ el. Ismérve ezen vétségnek tehát az, hogy a használt kifejezés meggyalázó legyen. Már pedig egy tanítónak azt kiáltani, hogy ő szamár, Grecsák : Magyar Döntvénytár. VI. 16