Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 258. §. 221 előtt ugy nyilatkozott, hogy a 48-as pártnak egy ottani főemberét 5000 írtért megvették s hogy azok, a kik a vádlott kijelentését hallották, K. A. főmagánvádlóra, mint a k—i 48-as pártnak akkori elnökére gondoltak, de nem állapitott meg a kir. törvényszék olyon tényt, melyből következtethető lenne, hogy vádlottnak elől emiitett nyilatkozata csakugyan K. Á. magánvádlóra vonatkozott s illetve, hogy a vádlott valóban őt értette a megvesztegetett főember alatt. Minthogy annak megállapítása nélkül, hogy T. 0. a vád tárgyát képező kifejezést, illetve állítást K. Á. személye ellen használta, ennek sérelmére elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés tényálladéka hiányzik, minthogy ennélfogva az alsóbbfoku bíróságok a vádlott bűnösségének megállapításával a büntető törvény rendelkezéseit tévesen alkalmazták : ugyanazért vádlott felmentendő volt. (Curia 4867. sz. 1903 május 27.) Tény. 696. Vélemény kifejezése nem tényállítás. Budapesti tábla : A tanuk egyező állitása szerint először K. E.-t gyanúsította a vádlott, hogy ő biztatta fel F. J.-t a vádlott nővére elleni becsületsértésre és csak midőn e részben ellenmondásra talált, mondta azt, hogy »akkor bizonyosan T. L.«. Ebből világos, hogy a vádlott tényként nem állította, hanem csak vélelmezte azt, hogy J. J.-t T. L. bujtatta fel. Ámde a B. T. K. 258. §-ába ütköző vétség csak ténybeli állítás által követhető el. Ennélfogva vádlott a B. T. K. 258. §. alapján el nem ítélhető. (4321. sz. 1891 márczius 9.) — Curia : A felebbezés visszautasittatik. (6331. sz. 1891 október 20.) 697. Fegyelmi eljárás alapjául szolgáló tényállítás is e §. alá esik. Kolozsvári tábla: A vád tárgyát az képezi, hogy a kérdéses beadványban R. V. albiróról az állíttatik, »hogy Sz. Gr. a tárgyaló-teremből eltávozott azért, mert nem akart egy oly helyiségben maradni, melyet eddig szentélynek tanult megismerni, de a melyet az eljáró biró csapszékké sülyesztett«, továbbá »hogy legfőbb ideje annak, hogy R. V. albiró ur eltávolíttassák arról a helyről, melynek díszére sohasem volt, de a mely állást annyiszor és oly súlyosan compromittált.« Minthogy pedig nem férhet kétség ahhoz, hogy eme állitások olyanok, melyek valódiságuk esetén R. V. albiró ellen fegyelmi, esetleg a bűnvádi eljárás megindításának okát képeznék ; minthogy továbbá a hatósághoz intézett beadványban foglalt állitások nyilvánosan, tehát többek jelenlétében tetteknek tekintendők s igy a vádlottak által tett s fent elősorolt állitások nem a becsületsértés, hanem a rágalmazás vétségének tényálladékát állapítják meg : annálfogva, tekintettel arra, hogy eme állitások R. V. albirónak hivatali eljárására vonatkozóan lettek téve, a kir. törvényszék Ítéletének részbeni megváltoztatásával a vádlottak nem a becsületsértés, hanem rágalmazás vétségében mondattak ki bűnösöknek. (2019. sz. 1900 október 3.) — Curia : A kir. ítélőtábla által valóknak elfogadott azok a tények, hogy vádlottak egy, a bírósághoz benyújtott beadványban, tehát akkép, mely nyilvánosan elkövetettnek tekintendő, sértettel, mint a törvény által alkotott hatóságtagjával szemben, oly tényeket állítottak, a melyek valódiságuk esetén