Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

218 Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 257. §. elsőbirósági Ítélet indokaiban helyesen van előadva az, hogy mit követtek el vádlottak abból a czélból, hogy K. M. vádlott újszülött fiúgyermekét Fiúméban, a születés helyén eltitkolják, Abbáziában pedig L. J. családjába becsempészszék. Igaz ugyan, hogy L. J. P. K.-val házasságra nem lépett, K. M. gyermekét, mint P. K.-val nemzettet nem is törvényesitette ; igaz tehát az is, hogy a gyermek L. J. családjába becsempészve nem lett. Ez azonban nem változtat azon, hogy a gyermek mindjárt születése után Fiúméból alattomosan el lett távolitva és ekkép Fiúméban el lett titkolva. Ezzel pedig vádlottak a B. T. K. 254. §-ába ütköző bűntett alkotó elemeit kimentették ; minélfogva cselekményük a B. T. K. 254. §-ába ütköző befejezett" büntettet képezi. (6504. sz. 1901 november 14.) — A tábla itélétében megállapított az a tett, hogy vádlottak közös egyetértésben K. M. újszülött gyermekét mindjárt a szülés után Fiúméból alattomosan eltávolították, tekintettel a B. T. K. 254. §-ára, büntetendő cselekmény tényálladékát foglalja magában. (Curia 1210. sz. 1903 február 11.) T. 257. §. Azon lelkész, a kit olyan házasság megkötésénél, mely fenforgó akadály miatt felbontható vagy semmis, gondatlanság terhel: vétséget követ el és hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő. L. az 1894 : XXXI. t.-cz.-nél a kiegészítéseket. 689. Temesvári tábla : Az a körülmény, hogy a gyámhatóság a kérdéses házasság megkötését utólag jóváhagyta, az 1894 : XXXI. t.-cz. 62. §-a értelmében csakis a házassági, vagyis a magánjogi viszonyra terjedő hatálylyal bir, a már bevégzett vétségen azonban mitsem változtat s a vádlottnak felmentését nem eredményezheti. (5851. sz. 1898 deczember 12.) — Curia helybenhagyta. (1950. sz. 1899 április 6.) 690. Anyakönyvvezető gondatlansága, ki előtt kiskorú házasságot kötött. Balassagyarmati törvényszék: V. László 1899 április 15-én K. Máriával K. I. magy. kir. állami anyakönyvvezető előtt házasságot kötött. Minthogy K. Mária 1883 május 25-én született, hogy a házasság érvényesen megköthető legyen, az 1894 : XXXI. t.-cz. 7. §-a értelmében igazságügyministeri felmentés lett volna szükséges. K. I. azonban mint állami anyakönyvvezető a feleket erre nem figyelmeztette, hanem azokat házastársaknak nyilvánitotta, vagyis összeadta. Ezen házasság ily formán az 1894 : XXXI. t.-cz. 51. §-a értelmében megtámadható. K. I. beismerte, hogy fent nevezett házasságra lépőket a nélkül adta össze, hogy meggyőződött volna, miként K. M. fejletlen korát vagyis 16. évét túlhaladta-e ? De azzal védekezik, hogy a házasság megkötése idején segédje, K. Gr. jogvégzett ember volt, ki anyakönyvvezetői helyettesi állásra is fel volt terjesztve s ki az állami anyakönyvvezetésre s ebből folyó más teendőkben is teljes jártasságot tanúsított. V. L. és K. M. házassága körül minden előzetes cselekményt K. Gr. telj esitett s munkájában K. I. feltétlenül megbízott. Ennélfogva vádlott a házasságra vonatkozó iratokat meg sem tekintette, s mikor a házasságot kötni szándékozó felek kije-