Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

10 Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről, 15. külön meg van határozva, ez, az ily meghatározáshoz nem kötött, de hosszabb tartamú büntetésnél súlyosabb minőségre nem emelkedik; minthogy a vétkes bukás vétségének büntetése a magyar B. T. K. 416. §-a szerint két évig terjedhető fogház, a cselekmény elkövetése helyén érvényben levő osztrák btk. 486. §-a szerint pedig három hónaptól csak egy évig terjedhető »szigoru fogság«, enyhébbnek ezt kell tekinteni ; minthogy a büntetés minőségének megbirálásánál a büntető törvényekben meghatározott megkülönböztetések irányadók, az osztrák btk. pedig 15. és 245. §-aiban a börtön és »szigoru fogház« közt oly különbözetet állapit meg, mely szerint ez utóbbi inkább megfelel a magyar B. T. K. 40. §-ában a fogházbüntetésre Ítélteket illető rendelkezéseknek, • mintsem a börtönbüntetés végrehajtására nézve a magyar B. T. K. 36., 37. és 38. §-aiban megállapitott módozatoknak ; ezeknél fogva vádlott büntetésének megállapításánál a magyar B. T. K. 11. és 15. §-a mellőztetik s annak 8. és 12. §-ain felül a 14. §-a, továbbá az osztrák btk. 486. §-a ; a mellékbüntetés tekintetében pedig a magyar B. T. K. 416. §-a alkalmaztatik. (Curia 2812. sz. 1890 juUns 2.) 16. Összehasonlítás az osztr. btk.-vel a szándékos emberölés tekintetében. Budapesti tábla: A büntetés kiszabása tekintetében az eljáró elsőbiróság a B. T. K. 12. §-a rendelkezésének megfelelőleg és igy helyesen alkalmazta a magyar B. T. K. szabványait, minthogy az elbirálás tárgyát képező bűncselekményeket illetőleg enyhébbek az 1878 : V. t.-cz. intézkedései azoknál, a melyeket az elkövetés helyén hatályban levő ausztriai birodalmi büntető törvény tartalmaz. Ugyanis, mellőzve is azt a legnagyobb horderejű, de a jelen ügy elbírálásánál tekinteten kivül maradó különbséget, hogy az ausztriai btk. 134. §-ában foglalt rendelkezése szerint, más ember halálának, habár nem előleges megfontolással elkövetett szándékos előidézését, vagyis a magyar B. T. K. 279. §-ában meghatározott és 10—15 évig terjedő fegyházzal büntettetni rendelt szándékos emberölést is gyilkosságnak minősiti és halállal rendeli büntettetni, nyilván szigorúbbak annak egyéb, szorosan a tárgyhoz tartozó intézkedései is, a mennyiben a) az ausztriai büntető törvény 141. §-ában a rablás bűntettét már a nem ölési szándékkal elkövetett emberöléssel, vagyis hazai törvényünk meghatározása szerint halált okozó testi sértéssel kapcsolatban is halállal rendeli megtör oltatni, holott a magyar büntető törvény 349. §-ában ezen bűncselekményre csak szabadságvesztés büntetést szab ; 6J az ausztriai büntető törvény az 52. §-ban foglalt rendelkezése szerint, a halálbüntetésnek enyhébb büntetési nemre való átváltoztatást nem engedi meg az itélő bíróságnak még akkor sem, ha a tettes mellett a 46. §-ában b)} k) pontok alatt felsorolt enyhitési körülmények mint feddetlen előélet, más által lett reábiztatás vagy csábittatás, a heves indulat uralma, nyomasztó szegénység mint bűnözési ok, tevékeny bűnbánat, önkéntes leljelentés stb.. habár együttesen fenforognal-. is, holott a magyar B. T. K. 91. és 92. §-aiban jogot ad a bíróságnak, hogy ilye?! ^nyomatékos enyhítő körülmények fenforgása esetében a tettesre, hai^jb.ünte^és helyett életfogytig tartó, esetleg tizenötévi fegyházat is kiszabhasson. (29265. sz. 1888 július 24.) Curia helybenhagyja. Indokok: Atffi&de}é'rn hangsúlyozza, hogy a B. T. K.