Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

216 Büntető törvény a büntetkről és vétségekről. 254. a gyermek családi állásának előnyösebb megváltoztatására törekedett; de mivel a B. T. K. 254. §-a nem tesz megkülönböztetést a tekintetben, bogy a gyermek családi állása annak előnyére avagy hátrányára változtattatott-e meg, vádlott bűnösnek kimondandó volt. (Curia 156. sz. 1894 deczember 21.) 684. Különbség a kitétel által elkövetett családi állás elleni bűntett és a gyermekölés között. A B. T. K. 254. és 284. §-ainak szövegét s az illető fejezetnek megnevezéseit egybevetve: felismerhető a törvényhozónak a vonatkozó javaslat indokaiban világosan is kifejtett az a czélzata, hogy a gyermekkitétel tilos cselekményének két nemét kivánja megkülönböztetni a szerint, a mint a tettesnek szándéka, vagy az emberi élet biztosságának vagy a családi állásból folyó jogoknak hátrányára irányul. Hasonló módon megállapítható az is, hogy a két rendbeli büntetendő cselekmény fogalma, nem tekintve a gyermek elhagyásának az ölési czélzattal feltüntető egyéb körülményeit, azon a ténykörülményen fordul meg, vájjon az illető gyermek »rendszerint járatlan« vagy »rendszerint járt« helyre lett-e kitéve. Az elbirálás tárgyát képező eset az utóbbi szempont alá tartozik, mert »rendszerint járt helynek« az idézett szakaszok értelmében, valamely területnek azt a pontját kell tekinteni, a hol a személyforgalom annyira gyakori, a közlekedő egyének megjelenéseinek időközei oly mérvűek, hogy a kitett gyermeknek épségben való feltalálása alaposan feltehető. Ámde az elsőbiróság Ítéletének indokaiban helyesen felsorolt adatok szerint a vádlott 1889 augusztus 27-én délután 3 órakor olyan helyre tette ki jól bepólyázott csecsemőjét, a hol, kivált akkortájt, az aratás alkalmából, folyton közlekedtek, s tényleg a szóbanforgó gyermeket csakhamar fel is találták, s igy maguk a ténykörülmények támogatják vádlott abbeli védekezését, hogy cselekménye elkövetésekor az emberek könyörületességére számitott. (Curia 11269. sz. 1889 deczember 28.) 685. A nő, a ki törvénytelen gyermekét az apához viszi és ott hagyja, nem büntettetett. Győri tábla: Vádlott beismerésével s a tanuk vallomásával beigazoltatott, hogy özv. K. I.-né házasságon kivül H. F.-czel nemzett két leányát, névszerint az 1890. évi november 12-én született I.-t s az 1892. évi február 21-én született G.-t 1893. évi május 17-ikén este, az almásfüzitői állomáson annak a kijelentése mellett, hogy azok H. Ferencz gyermekei, I.L. őrizetére bizta, illetve nevezettet megkérte,hogy ügyeljen fel azokra, mig kis idő múlva visszatér, de eltűnve, a Győrbe induló vonatra felszállott s gyermekei elhagyásával elutazni akart, a miben azonban az ezt észre ve vő I. L. lármaütése folytán N. Gr. állomási főnök által megakadályoztatatt. Minthogy azonban vádlott H. F.-czel, a gyermekek természetes apjával, annak beismerése szerint is közölte, hogy gyermekeit elhozta, miután az azok tartásáért megitélt dijat nem fizette, ő pedig mint öt gyermekkel biró özvegy nő azokat eltartani nem tudja s minthogy vádlottnő a gyermekeket I. L. felügyelete alatt hagyta s megmondotta nemcsak saját nevét, hanem a vasúti állomáson alkalmazásban levő H.. F. természetes apjuk nevét is ;