Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 254. §. 215 erősiti, hogy a kérdéses gyermeket nem ez utóbbi nemzette. Sőt ez utóbbi határozottan ki is jelenti, hogy annak törvényességét el nem ismeri. Ezenkivül több kifogástalan tanú azt is bizonyítja, hogy M. M. vádlott férjét, S. J.-et elhagyta és azóta különváltan élve, azzal egyáltalán nem érintkezik, hanem a kérdéses gyermek születése előtt is, egy más férfival folytatott érzéki viszonyt. így állván a dolog, nyilvánvaló, hogy a kérdéses gyermek származásának minősége, illetőleg családi állása legalább is kétséges, s ez okon a »törvényes<< származás, illetőleg az ennek megfelelő családi állás itt annál kevésbé vehető kétségtelennek, mivel az e nemű családjogi kérdések megvizsgálásába és eldöntésébe a büntető biróság nem bocsátkozhatik. A szóban levő vádlottak tehát a B. T. K. 254. §-ába ütköző családi állás' elleni bűntett gyanújával jogosan nem terhelhetők. És pedig a fentebbieken kivül még azért sem, mert ugyanazon kétségekkel szemben, ellenükben a czélzatosság sem állapitható meg. (3906. sz. 1890 márczius 4.) — Cnria : A kir. itélő táblának végzése helybenhagyatik ; mert a vizsgálati adatok szerint valószinüsitve van az a körülmény, hogy a vádlottak a született gyermek jogi állása iránt a polgári jog szempontjából tévedésben voltak, és mert ekként a B. T. K. 254. §-ában körülirt cselekmény elkövetése körül a vádlottak terhére szándékosság meg nem állapitható; szándékosság hiányában pedig a most jelzett cselekmény nem büntethető. (6238. sz. 1890 október 17.) 682. Kóborló nagyobb gyermek befogadása akkör sem büntethető, ha a befogadó a gyermek nála létét a hatóságnak be nem jelenti, habár tudja, hogy a gyermeket atyja keresteti. Tekintve, hogy atyja állitása szerint 10 éves volt már a fiu. a mikor őt Z. J. vádlott magához vette ; atyjának bevallása és a rendőri nyomozat szerint már azelőtt czigányokkal kóborolt s azoktól is visszakerült : családi viszonyaira nézve tehát már annyira tájékozva volt, hogy a B. T. K. 254. §-ában tiltott üzelmek rajta végrehajthatlanok lévén, ő a vádbeli cselekmény szenvedő alanyává sem válhatott; hanem ilyen körülmények között tekintve, hogy Z. J. vádlottat a miatt, hogy az ekként elhagyott fiút saját és atyjának neve, lakhelye és foglalkozása iránt kikérdezés, valamint eme kérdésekre adott értelmes feleletek után magához vette, hogy a fiút felnevelje, jogtalanság tudatával terhelni nem lehet, annál kevésbé, mert a fiu nevét meg nem változtatta és családi viszonyai iránt reá megtévesztő hatást másként sem gyakorolt; mindezeknél fogva tekintve, hogy a B. T. K. 254. §-a tárgyi és alanyi elemeinek hiánya miatt ebben az esetben nem alkalmazható: mindkét alsóbiróság Ítéletének részben való megváltoztatásával Z. J. vádlott ellen emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik. (Curia 8884. sz. 1891 november 20.) 683. E bűntett akkor is megállapítandó, ha a gyermek előnyére történt a változtatás. Kétségtelen ugyan, hogy özv. K. M.-né vádlott az által, hogy a koldus-szülőktől származott és a görög-keleti vallás szertartásai szerint már megkeresztelt T. É. kis leányt, ujabb megkereszteltetés által, a K. J. családjába vétette fel, annak nem hátrányát czétozta, hanem ellenkezőleg,