Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 254. §. alól erőszakkal, fenyegetéssel vagy ravaszsággal elvitessék. Jelen esetben tény az, hogy panaszos neje W. A.-sal megszökött s magával vitte gyermekeit is, de ezzel semmi büntetendő cselekmény elkövetve nem lett. Nem forog fenn gyermekrablás, mert jóllehet 12 éven alóli gyermeknek jogilag akarata nincs, s igy ezekkel szemben tekintet nélkül esetleges beleegyezésükre, mindenkor csak akarata ellenére történik az elvitel., de mivel az 1877 : XX. t.-cz. 10. §-a szerint a kiskorú gyermek feletti felügyelet nem csak az atyját., de az anyját is megilletvén, azzal, hogy anyjuk őket magukkal vitte, a szülői hatalom alól, bár kétségtelen, miszerint az atyai hatalmat az idézett törvény 15. §-a szerint az atya gyakorolja, elvéve nem lettek. Nem forog fenn továbbá a családi állás elleni bűntett sem, mert a panaszolt cselekménynyel a gyermekek családi állása megváltoztatva nem lett, hogy pedig más olyas követtett volna el, mi a hivatkozott törvényszakaszba ütköző lehetne, panaszos maga sem állit. (4358. sz. 1891 szeptember 30.) — Budapesti tábla : A kir. törvényszéknek végzését indokainál fogva s a B. T. K. 317. §-ába ütköző gyermekrablás bűntettét illetőleg még azért is helybenhagyja, mert akkor, midőn panaszosnak neje férjétől távozván, gyermekeit magával vitte, az arra illetékes polgári biróság az iránt, hogy a gyermeket melyik szülő tartsa magánál, még nem határozott; addig pedig az 1877 : XX. t.-cz. 13. §-ára való tekintettel a szóbanforgó bűntett a szülő által el nem követhető. (23.079. sz. 1891 november 23.) — Curia helybenhagyja. (714. sz. 1892. április 12.) 631. Az anya, a ki törvényes házasságban áll, nem mondatott bűnösnek, midőn nem a férjétől származó gyermekét törvénytelennek mondotta be. Budapesti tábla: A B. T. K. 254. §-ának meghatározása azt feltételezi, hogy egyfelől a kérdéses »családi állás« minősége határozott és kétségen kivüli, másfelől az erre vonatkozó >>megfosztás« vagy »megváltoztatás« czélzatos és szándékos legyen. Ennek szem előtt tartásával a jelen esetben a vádbeli cselekményben a hivatkozott törvényszakaszba ütköző családi állás elleni bűntett tényállása csak ugy volna megállapítható, ha a St. Józsefné vádlottól 1888 augusztus 23-án született, és G. Ábrahámné vádlott által 1888. évi augusztus hó 25-én M. Irén névre kereszteltetett kérdéses leánygyermeknek -»törvényes« származása kétségen kivül állana és e mellett felismerhető volna, hogy vádlottak eme származás tudtával, czélzatosan jegyeztették volna a kérdéses gyermeket az illető anyakönyvbe »törvénytelen« származásúnak. Erre nézve azonban a gyermek származásának törvényessége mellett csakis a M. Mária vádlott és St. József között jogilag fennálló házasság, illetőleg az e tárgyú polgári törvényeknek az a jogi vélelme szól, hogy >>a ki férje az anyának, az az atyja a gyermeknek«. Minthogy azonban eme vélelemmel szemben maguk az érintett polgári törvények sem zárják ki adott esetekben az ellenkezőt, s ekként megtörténhetik és megfelelő következménvei a polgári törvények szerint is levonatnak és elismertetnek, hogy törvényes férjjel bíró nő gyermeke törvénytelen lehet: ennélfogva a jelen esetben egyáltalán nem hagyható figyelmen kivül az ellenkező állítás — a törvénytelen származás — bizonyítékai sem, a melyekből az tűnik ki, hogy nemcsak M. Mária vádlott — a feleség — állítja hanem St. József — a férj is —