Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 249. 207 helt mellett szól a mintagyüjtemény felirata (»Studien für Bildhauer und Maler«) és azon előfizetési felhívás tartalma (Model-Studien weiblicher Acte), melynek egyik példányát a hamburgi államügyészség a budapesti rendőrségnek beküldte. Miután pedig az emberi test ábrázolása a képzőművészet egyik legnemesebb tárgya és ennélfogva a »meztelen« magában véve, különösen akkor, ha a művészetnek mintául akar szolgálni, távolról sem lehet »fajtalan« : a B. T. K. 248. §-ában meghatározott vétség egyik lényeges ismérvének hiányában a kir. ügyész vádinditványának helyt adni nem lehetett. (49.383. sz. 1893 novem. 2.) Budapesti tábla helybenhagyja. (10.563. sz. 1894 január 24.) — Curia helybenhagyja (3351. sz. 1894 május 30.) 683. b) Szemérmet sértő levelezőlapok kitétel) a kirakatba és elárusitása e szakasz alá esik. (Curia 2989. sz. 1902 április 30.) Jb. 249. §. A ki szemérmet sértő cselekmény nyilvános elkövetése által közbotrányt okoz : három hónapig terjedhető fogházzal és kétszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. 664. Közbotrány okozása e vétség mellőzhetlen kelléke; útszélen enyelgés nővel két egyén előtt nem esik e szakasz alá. (10197. sz. 1884 márczius 19.) 665. Nyilvánosságot nem a hely, hanem az állapítja meg, vájjon többen látták-e. A B. T. K. 249. §-a alá eső vétség egyik alkatelemét, a nyilvánosságot, nem a hely, hanem az határozza meg, hogy a cselekmény többek jelenlétében követtessék el. Minthogy pedig K. Sándor, habár a feljelentő fél udvarán, de M. István és M. István, valamint a följelentő D. Györgynek két leánykája, tehát többek jelenlétében követte el a szemérmet sértő cselekményt, s minthogy azzal a jelenvoltakat megbotránkoztatta, mit bizonyit az, hogy a két kis leányka a szobába való menetel által menekült a vádlott elől, a tanuk pedig a vádlott cselekményét D. Györgynek jelentették, a cselekmény minősitésére nézve az elsőbirósági Ítélet, egyebekben pedig a budapesti tábla Ítélete helybenhagyatik. (Curia 7693. sz. 1882 november 18.) 666. E §-ban foglalt tényálladék magyarázata tekintettel a B. T. K. 233. §-ára. Beszterczei törvényszék: Vádlott a tőle felébb guggoló P. F. köntöséhez nyúlt, azt felemelte s kezével szeméremtestét megfogva, kezét a lába között taszigálta. (1625. sz. 1891 augusztus 31.) — Curia : Tekintve, hogy az alsóbbfoku biróságok Ítéletének indokaiban megállapítottnak vett vádbeli cselekmény a B. T. K. 233. §-ában meghatározott szemérem elleni erőszak bűntettének minden ismérvét kimeríti, minthogy a cselekmény házasságon kivüli fajtalanságot képez, melynek fenforgása egyáltalán nem függ attól, hogy a nemi ösztön kielégítésére irányult czélból, vagy a mint a kir. ítélő tábla indokaiban a czél és szándék közötti lényeges különbség megfigyelésének mellőzésével mondatik, a nemi ösztön kielégítésére irányult szándékból követtetett el; tekintettel továbbá, hogy