Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

206 Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 248. §. ábrázolat fajtalanságot tartalmazzon. Megbírálandó azért a fenforgó esetben az, vájjon a bűnjelül lefoglalt festmény fajtalanságot tartalmaz-e, vagy sem. E kérdés eldöntésénél pedig nem hagyható figyelmen kivül az a köztudomású tény, hogy az emberi testnek, mint a természet egyik legtökéletesebb és legnemesebb alkotásának ugy képes ábrázolatokban, mint szoborművekben, meztelenül való előállítása a régi classicus időktől fogva máig nemcsak elfogadott, de egyszersmind egyik legkedvesebb és legkeresettebb tárgyát képezte a művészetnek, és hogy az ily művek a műgyüjteményekben egyes rövid időszakok kivételével mindenkor és mindenütt nyilvános közszemlélet alá bocsáttattak, sőt azoknak éppen legremekebb tárgyaiként ismertettek el. Nem mondható azért a bűnjelül lefoglalt festményre sem az, hogy tárgyát fajtalanság képezné, annál is kevésbé, mert elég gonddal és szakértelemmel van festve ahhoz, hogy a szépészeti (aestheticai) érzék igényeinek szempontjából is lét joggal birjon és ne tekinthessék csupán a végből készültnek, hogy a szemlélőben kéjvágyat ébreszszen föl. Kérdés tárgyát képezheti még az, vájjon vádlottnak cselekménye nem vonható-e a B. T. K. 249. §-ának intézkedése alá, mely szerint megbüntetendő az is, a ki szemérmet sértő cselekmény nyilvános elkövetése által közbotrányt okoz. Minthogy azonban a képes ábrázolatok kiállitása utján elkövetett szemérem elleni vétségre nézve a B. T. K. 248. §-ában külön, sajátlagos intézkedést tartalmaz, a 249. §-nak általános •intézkedést tartalmaz, a 249. §-nak általános intézkedését a kir. itélő tábla a fenforgó esetre alkalmazhatónak nem talált. Mindezeknél fogva az elsőbiróság a B. T. K. 1. §-ára való hivatkozással helyesen mentette fel a vádlottat. (36.651. sz. 1886 deczember 1.) 662. Act-gyüjtemény elárusitása nem esik e § alá. Budapesti törvényszék: A törvényszék a vizsgálat során lefoglalt két darab mintagyüjtemény tartalmában »fajtalanságot« a B. T. K. 248. §-a értelmében nem észlelt. Miután a törvény tüzetes szabályt fel nem állított, melynek alkalmazásával a »fajtalanságot« tartalmazó iratot, nyomtatványt, vagy képes ábrázolatot az ilyent nem tartalmazó készítményektől meg lehetne különböztetni: a concrét eset megvizsgálásánál mérvadó csak azon általános szempont lehet, vájjon a kérdéses irat vagy kép »fajtalanságot« a B. T. K. 233. §-a értelmében leir vagy ábrázol, vagy pedig fajtalan cselekményekre akár közvetlen, akár közvetett módon, akár nyiltan, akár leplezve ingerel. Irat vagy kép »fajtalansága« tehát az olvasó vagy szemlélő nemi vágyaira irányuló általános és külsőleg felismerhető czélzatától függ. A kir. ügyészség sem állítja, hogy a lefoglalt mintagyüjtemények egyes alakjai fajtalan cselekményeket ábrázolnának. Ezen feltevést már azon körülmény zárja ki, hogy azokban női alakok, és azok sem vonatkozással a nemi élet nyilvánulásaira vannak fényképileg fölvéve. A mi pedig a nemi gerjedelem felébresztésére irányuló czélzatot illeti, figyelmen kivül hagyni nem lehet, hogy ezen kellék fenforgásának megbirálásánál első sorban nem az irat vagy kép tartalma, illetve vonásai, hanem azon személykör minősége döntők, mely előreláthatólag olvasás vagy szemlélet utján tudomást fog szerezni-az irodalmi, illetve képzőművészeti termeivényről. Ezen tekintetben egyenesen ter-