Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Curiai bíráskodás. Hogy ez a 3. §. 1—26. pontjaiban meghatározott eseteknél igy van, az e pontok szószerinti tartalmánál f^gva kétségtelen ; a miből szintén következik, bogy igy kell lenni a 27. pontban meghatározott esetnél is. Az idézett törvényezikk 3. §-ában összesen huszonhét külön pont alá sorolt eset tehát az a kizárólagos érvénytelenségi ok, a melyek bármelyike alapján a választás érvénytelenségének megállapítása a kir. Curia előtt kérvény utjár: kérhető ; már ebből a tekintetből sem lehetséges az, hogy bármelyik pontban meghatározott eset a maga egészében egyúttal egy másik pontban meghatározott eset tényálladékát is alkothassa. Az a kitétel, hogy »az érvényes szavazatok általános többségét el nem nyerte«, nemcsak a 27. pontban, hanem a 10., 11., 12., 13. és 14. pontokban is benfoglaltatik az utóbbi öt pontban meghatározott esetek bármelyikének fennforgása esetében tehát a törvényszerű érvénytelenségi ok maga az illető öt pont közül a megfelelő eset, nem pedig a 27. pontban meghatározott eset, és igy ilyenkor, az idézett törvény 23. §-ának rendelkezéséhez képest, a kérvényben nem a 27. pontot, hanem az illető öt pont közül a megfelelő pontot kell megjelölni. Egyébiránt a 10., 11., 12., 13. és 14. pontokban csak az a kitétel foglaltatik : »ha a képviselő az érvényes szavazatok általános többségét el nem nyertc« ; ellenben a 27. pontban az a kitétel van : »ha az, a kit a választási elnök országgyűlési képviselőnek kijelentett, az érvényes szavazatok általános többségét nem nyerte el« ; a kitételeknek ez a különbözősége tehát szintén azt mutatja, hogy a 27. pont önálló érvénytelenségi ok és a maga egészében önálló tényálladékot alkot, a mely nem lehet sem egészben, sem részben egyúttal az illető öt pont bármelyikének tényálladéka is, és hogy a 27. pont fennforgásánál a választási elnöknek, ki alatt esetleg a szavazatszedő küldöttség elnöke is értendő, különleges közrehatása szükséges ; ezeknek az elnököknek ugyanis nemcsak a közönséges számítási müvelet keresztülvitele, hanem némely esetekben, mint például az 1874 : XXXIII. t.-cz. 78. és az 1876 : XXXIX. t.-cz. 8. §§-ban meghatározott esetekben is az adott szavazatok érvényességének eldöntése első sorban hivatásában áll. A dolog természeténél fogva az 1899 : XV. t.-cz. 28. §-ában szabályozott az a megállapítás, hogy az érvényes szavazatok általános többségét egy másik jelölt nyerte el, mindenkor csak a szavazatok kiszámítása és az ez iránt szabályozott le- és hozzászámitás mellett lehetséges ; már pedig ilyeneknek az idézett törvényezikk 4. és 5. §§. szerint a 3. §. 2., 3., 4., 6., 9., 10., 11., 12., 13. és 14. pontja alapján is van helye; mégis, az idézett törvényre vonatkozó törvényjavaslat indokolása szerint, a valódi eredménynek birói megállapítása épen a választási cselekménynek törvényszerűségét állapítja meg és a bíróság e jogát azokra az esetekre kellett szorítani, midőn érvénytelenségi okként a 3. §. 25. és 27. pontjainak valamelyike hozatik fel; tehát ez indokolás szerint az a megállapítás a különben lehetséges eseteknek csak egy részére korlátoltatott ; és igy ez a körülmény is megerősíti azt, hogy a javaslatból a törvénybe változatlan szöveggel átment 27. pont alá nem vonhatók azok a le-, hozzá és kiszámítások, a melyek előfeltételét tevő tényálladék a 2., 3., 4., 6., 9., 10., 11., 12., 13. és 14. pontok valamelyikében van meghatározva.