Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Adó- és illetékügyek. 491. Oly ingatlan vagyon és ennek tartozékát képező vadászati jogbérlet után, melyet a községi közbirtokosság a községnek abból a ezélból enged át, hogy annak jövedelme mezőőrök fizetésére és tenyészállatok beszerzésére fordittassék, illetékegyenérték nem követelhető. Indokok: Kétségtelen, hogy — a mentesség eseteit kivéve — a községnek minden ingó és ingatlan vagyona illetékegyenérték tárgyát képezi, ehhez a vagyonhoz pedig a jogok is tartoznak, mégis figyelemmel arra, hogy a vadászati jog, az 1883 : XX. törvényczikk 1. §-a értelmében, a.földtulaj donnák elválaszthatlan tartozéka és igy kétségtelenül ingatlan vagyonnak tekintendő, figyelemmel arra. hogy azok az ingatlanok, melyeknek értékesített vadászati jog a tartozéka, ebben az esetben nem a községnek,, mint jogi személynek, hanem az összes birtokos lakosoknak tulajdonát képezik : ez az ingatlan vagyonnak minősülő jog a község vagyonához nem tartozván, mint ilyen, illetékegyenérték tárgya sem lehet. Nem befolyásolja ezt a rendelkezést az1 sem, hogy az évi haszonbéri összeget a község, az 1883 : XX. törvényczikk 3. §-a értelmében, közigazgatási czélokra használja, avagy épen mint a panasz előadj birtokosokat terhelő kiadások fedezetére, tehát az ő javukra fordittatik, mert az illetékegyenérték alapja a vag3^on és nem annak jövedelme, a minthogy a községi vagyonmérlegben is nem tőke-vagyonként van a vadászati jog beállítva., hanem csak mint jövedelem, melyről számadással tartozik, mutattatott ki. (13230. 1899. sz.) 492. Állami kedvezményekben részesített és illetékegyenérték alá eső vállalatok, a gyári czélra vásárolt ingatlanok után, a szerzés idejétől kezdve lletékegyenérték fizetésére sem kötelezhetők. Indokok: Az 1887 : XLV. törvényczikk 6. §-a ugyan azt mondja, hogy ha az 1881 : XXVI. törvényczikk 22. §-ának e) pontjában emiitett társulatok akár visszteher mellett, akár a nélkül szereznek illetékegyenérték alá tartozó ingatlanokat, a szerzés idejétől kezdve, abban az esetben, ha törvényszerű illetékmentesség esete forog fenn, kötelesek illetékegyenértéket fizetni: az 1887 : XLV. törvényczikk 6. §-ában emiitett illetékmentesség azonban általános, időbeli korlátozás fogalma alá nem vonható, mig az 1890 : XIII. illetve az 1899 : XLIV. törvényczikkben a hazai iparnak állami kedvezményekben való részesítéséről van szó és habár ezek a törvények a bennök meghatározott feltételek között egyes iparvál: lalatokat, egyebek között a gyári telkek és épületek megszerzéseért járóilletékek alól felmentik is, ez az időleges kedvezmény a bélyeg- és jogilletéki szabályokban megállapított illetékmentességgel nem azonositható ; mert más részről kétségbe nem vonható, hogy az illetékegyenérték a tényleges vagyonátruházás után járó illetéknek is egyenértéke, azt pótolja, a midőn tehát a törvény az iparvállalatokat az ingatlan szerzésétől járó illeték fizetése alól felmentette, nem akarhatta, hogy épen ezért illetékegyenérték fizetésével terheltessenek arra az időszakra is, melyre azokat világosan kedvezményben kivánta részesiteni. (15210/1900. sz.) 493. Ha magánfél az 1881 : XXVI. törvényczikk 22. §-ának c) pontjában felsorolt oly társulattól szerez visszteher mellett ingatlant, amelyik