Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Curiai bíráskodás. került, kapcsolatban azzal a ténynyel., hogy a képviselőre a választásnak az ellenjelölt visszalépése folytán történt befejeztéig, 939 egyén szavazott, már eleve is kizárni látszik azt az állítást, hogy a választás napján a képviselő meg nem engedett mérvben etette és itatta volna a választókat. Az 1899 : XV. t.-cz. 3. §. 6. pontjában körülirt etetés és itatás czime alatt a tárgyalás alkalmával kérvényezők részéről felhozatott az is; hogy Győrökön és Szabadhelyen is folyt az etetés és itatás ; ámde minthogy kérvényezők ezt a tényt a kérvényben fel nem hozták, az az 1899 : XV. t.-cz. 70. §. értelmében figyelembe vehető egyáltalában nem volt. Áttérnek ezután kérvényezők azokra az esetekre, melyek szerintük az 1899 : XV. t.-cz. 3. §-ának 2. pontjában körülirt érvénytelenségi okot vonják maguk után és itt előadják, hogy Lerik Manole, Csermuse Pável, Regulás Toader és Lerik Juon trójási lakosoknak, Dragos Riszta trójási erdőőr 2—2 frtot és bocskort igért s ezek ezért szavaztak Vancsó Gyulára. Ugyancsak Drágos Riszta erdőőr, Halmagián Risztának, Máris Pávelnek és egy egész sereg választónak — kiket azonban nem neveznek meg — az uradalomtól kaszálókat, szántóföldeket igért és viszont mindenkit megfenyegetett azzal, hogy ha nem szavaznak Vancsó Gyulára, ezeket az előnyöket tőlük elvonják s ha marhájukat tilosban találják, a legszigorúbban megbírságolják, s viszont, ha rászavaznak, bántódásuk nem lesz. Erre a Drágos Risztának terhére rótt két tényre a kérvényezők a kérvényben semmi bizonyítékot fel nem hoztak, a tárgyalás alkalmával azonban hivatkoztak magára Drágos Risztára és a megvesztegetettnek állított egyénekre, mint tanukra, a választást védő pedig becsatolta 6., 7. és 8. alatt Drágos Risztának, Lerik Manóiénak, Lerik Juonnak és Máris Pávelnek jegyzőkönyvbe vett nyilatkozatait, melyekben a most nevezett egyének esküjök felajánlása mellett, a reájuk vonatkozó állításokat határozottan megtagadják és kijelenti a választást védő, hogy a kérvényezők maguk sem állítják, hogy Vancsó Gyula az erdőőrökkel érintkezett. Kérvényezők nem állítják, hogy a panaszolt tényt maga a képviselő követte el, s ámbár kérvényük más helyén rámutatnak arra, hogy a képviselő, mint Nádasdy Ferencz és Hunyady László grófok uradalmainak jószágigazgatója, az uradalmak intézőivel összeköttetésben áll s ebből azt következtetik, hogy lehetetlen, miszerint az uradalmak alkalmazottjainak cselekedeteiről tudomása ne lett volna és lehetetlen, hogy hozzájárulását, beleegyezését ne adta volna azokhoz, ámde az emiitett viszonyra alapitott következtetés nem olyan, mely törvényszerű bizonyossággal kizárná • azt, hogy az emiitett uradalmi alkalmazott, ha a terhére rótt cselekményt valóban elkövette, ezt nem saját akaratelhatározásából, vagy nem harmadik, a képviselőtől különböző személy utasítására cselekedte, az az állítás azonban, melyre kérvényezők következtetésüket alapítják, még nem foglalja magában azt a tényt, hogy a képviselő a szóban forgó Ígéretek megtételébe előzőleg és kifejezetten beleegyezett, vagy hogy mindezek az ő utasítására történtek volna, s a mint kérvényezők ezt határozottan nem állítják, épen oly kevéssé hivatkoznak bizonyítékokra, a dolog ilyen állásában pedig, ha valónak bizonyulna is, hogy Drágos Riszta egyes választóknak ígéreteket tett, ez a részesség vagy előleges beleegyezés megállapítására vezető tények hiányában csak mint viszonylagos érvénytelenségi ok jöhetne figyelembe.