Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Illetéktörvények és szabályok §-ai szerinti beosztás. 191. Ajándékozás esetén utólagos illetékkiegyenlitésnek van helye abban az esetben, ha az ajándékozó által az eltartási kötelezettség, vagy az azt helyettesítő' életjáradék feltételesen köttetett ki. Indokok: Midőn a kikötmény feltételes, és e feltétel bekövetkezése kétes, azt az ajándékozási illeték megállapításánál, mint az ajándékozottakra rótt viszontszolgáltatást, levonásba hozni nem lehet. Hogy azonban a megajándékozottak érdeke a feltétel teljesedésbe menetele esetében megóvassék, a bélyeg- és illetékszabályok 73. §-a alkalmazandó, mely szerint a viszontszolgáltatás bizonytalansága esetében, a fél és a kir. pénzügyigazgatóság között kölcsönös megállapodásnak, ennek hiányában pedig az illeték utólagos kiegyenlítésének van helye. (17941/1897. sz.) 192. Bizonytalan esélyektől függő oly jogügylet után, melyben a szolgáltatás értéke határozott összegben nincs kitüntetve, de annak legfőbb mértéke ki van téve és az illeték a legfőbb mérték alapján szabatik meg, félnek, a bélyeg- és illetékszabályok 73. §-a alapján joga van igényelni a kiszabott illeték utólagos kiegyenlítését. (10118/1897. sz.) 193. Ha az illeték véglegesen és nem utólagos kiegyenlítés fenntartásával szabatott meg: az illetékkiszabás jogerőre emelkedése után az illeték utólagos módosítását kívánni sem a félnek, sem a kincstárnak nem áll jogában. Indokok: Az illetéktörvények és szabályok nem tartalmaznak oly rendelkezést, a melynek alapján az ily módon jogerősen kirótt illeték helyesbítése, illetőleg az illeték befizetése következtében annak részben való visszafizetése jogosan igényelhető lenne azon a czimen, hogy az érdembe hozott és kifizetett kereseti összeg az előirányzott és illetékkiszabás alkalmával alapul vett összegnél kisebb, önként érthető, hogy viszont abban az esetben, ha a kifizetett kereseti összeg az illeték véglegesen történt kiszabása alkalmával alapul vett előirányzati összeget meghaladná, ugyanezért pótilletékezésnek sem lenne helye. (13698/1901. sz.) 194. Ha az örökösödési illeték kiszabása végett beterjesztett hagyatéki leltárban az ingatlanok becsértékét az örökösök bevallják és ez az érték az 1887: XLV. t.-cz. 4. §-ában előirt legkisebb értéknek megfelel: a pénzügyi közegek nincsenek jogosítva ezt a leltári becsértéket az 1894: XVI. t.-cz. 42. §-a alapján megváltoztatni. (21674/1897. sz.) 195. Hagyatékok megilletékezésénél, az ingatlanok értékéül a hagyatéki eljárás folyamán eszközölt leltározás alkalmával felvett becsérték helyett, az örökhagyó által végrendeletileg megállapított becsértéket alapul venni nem lehet. Indokok: Az 1887 : XLV. t.-cz. 3. §-a ily értékelést nem ismer, hanem azt rendeli, hogy a mennyiben az a törvény következő 4. §-ában megállapított törvényszerű legkisebb értéknél nem csekélyebb, az illeték kiszabásánál hagyatékoknál a hagyatéki eljárás folyamán eszközölt leltározás alkalmával felvett becsérték veendő az ingatlanok értékének. (22969/1897. sz.) 37*