Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Curiai bíráskodás. A törvénynek a záróra kitűzésére vonatkozó rendelkezése tehát az előadottak szerint meg nem sértetvén, az 1899 : XV. t.-cz. 3. §-ának 26. pontjában foglalt érvénytelenségi ok meg nem állapitható. Éhen Gyula képviselő meghatalmazottja tagadta a kérvényben III. alatt előadott ama tény valóságát, hogy mint képviselőjelölt körutazása alkalmával Náraiban a választóknak azt igérte volna, hogy Szombathelyen a helypénzt le fogja szállitani, ha őt megválasztják. Előadták továbbá a választásvédők, hogy feltéve, hogy Éhen Gyula tett volna is programmbeszédében oly tartalmú Ígéretet, mint azt a kérvényezők állítják, ez a tény az 1899 : XV. t.-cz. 3. §. 5. pontjában foglalt érvénytelenségi okot meg nem állapítaná, mert városokban a helypénz leszállítása nem a polgármester, hanem a közgyűlés hatáskörébe tartozik. A kérvényben IV. alatt előadott, az 1899 : XV. t.-cz. 3. §. 10. pontjára alapított érvénytelenségi okra vonatkozóan a választásvédők általánosságban tagadták, hogy az Éhen Gyula pártja részéről vesztegetés és etetés-itatás egyáltalában történt volna ; megállapítani kérték, hogy a kérvény határozottan megjelölt eseteket a vesztegetés és etetés-itatás tényére nézve fel nem hoz, s hogy egyes határozott tények az F—M alatti nyilatkozatokban is mindössze csak 12 választóra nézve vannak megjelölve, a kiknek szavazatai állítólag vesztegetés, illetve etetés-itatás által befolyásoltattak volna, — ez a szám azonban a megválasztott képviselő 330 többségével szemben tekintetbe nem jöhet, s így a vizsgálatra elegendő anyagot nem nyújt. Felhozta, (kérvényezők meghatalmazottja), hogy az 1874 : XXXIII. t.-cz. 75. §-ára a védelem sikerrel nem hivatkozhatik, mert e §-nak kétféle jelentősége van : anyagi, hogy a választók, a kik e sorrendben nem szavaztak, nem vesztik el szavazatukat; és alaki, hogy mikor szavazhatnák ? mire nézve az 1899 : XV. t.-cz. 159. §. az irányadó, hogy t. i. a záróra alatt. Az 1899 : XV. t.-cz. 3. §. 5. pontja alá eső érvénytelenségi ténynyel szemben előterjesztett védelemre kérvényezők meghatalmazottja megjegyezte, hogy a kérdés az, vájjon a képviselő programmbeszédében igért-e vagyoni előnyt a választóknak megválasztása esetére ? ez pedig megtörtént. E válaszszal szemben a választásvédők viszonválaszukban előadták, hogy kérvényezők beismerték azt, hogy a községek sorrend szerinti leszavazása után 300 szavazott le, tehát jelentkezett a szavazásra ; ez oly tömeg, mely a zárórára nem volt hagyható, — ezek az 1874 : XXXIII. t.-cz. 75. §-a értelmében a községek sorrend szerinti szavazása után a záróra előtt szavazhattak, következőleg szavazásra a záróra kitűzése előtt voltak bocsátandók. A kérvényezők által felhozott, — az 1899 : XV. t.-cz. 3. §-ának 26. pontjában foglalt érvénytelenségi ok első sorban feltételezi annak a ténynek a fennforgását, hogy az idézett törvényczikk 159. §-ának a záróra kitűzésére vonatkozó rendelkezései megsértettek, — ennek hiányában a 3. §. 26. pontjában megjelölt második feltétel, az első és főfeltétellel való szoros kapcsolatánál fogva, tekintetbe nem jöhet. Kérvényezők szerint a 159. §-nak a záróra kitűzésére vonatkozó rendelkezései az által sértettek meg, mert — szerintük — tény, hogy a községek sorrend szerinti leszavazása után a záróra azonnal ki nem tüzetett, hanem azt megelőzően még leszavaztattak a jelentkezett választók.