Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

572 Adó- é& illetékügyek. 158. Oly esetben, midőn hatóságokhoz ingó dolgok vétele iránt levélben tétetik ajánlat és ezt az ajánlatot a hatóság ugyancsak levélben elfogadja : írásban kötött ingó vétel iránti szerződés létesül. (12256/1897. sz.) 159. Pénzintézetek az általuk nyújtott nem törlesztéses (amortisatioi nalis), hanem közönséges jelzálogkölcsönök tőketörlesztési és kamatai felvétele után — akár állíttatik ki nyugtatvány, akár nem — a II. fokozat szerinti nyugtailletéket készpénzben nem tartoznak befizetni. (8758/1898. sz.) 160. Csődválasztmányhoz intézett beadványok bélyegmentesek. Indokok: A bélyeg és illetékek iránti törvények és szabályok 1.. §-ának C) 2. pontja értelmében csakis azok a beadványok bélyegkötelesek, a melyeket rnagánfelek Ö császári és apostoli kir. Felségéhez, az országgyűléshez, kormány hatóságokhoz, törvényhatósághoz, biróságokhoz, közhivatalokhoz vagy ezeket képviselő hivatalnokokhoz, állami közintézetekhez vagy községekhez, végre kereskedelmi és ipar, ügyvédi és közjegyzői kamarákhoz nyújtanak be ; e szerint a csődválasztmányhoz intézett iratok bélyegköteles beadványokat nem képeznek. (12078/1898. sz.) 161. Midőn a bejegyzési kérvényben a bejegyeztetni kért jognak értéke számszerűleg meghatározva nincs: ily esetben azért, mert a bejegyzési illeték 56 koronáig (28 forintig) bélyeg jegyekben nem rovatott le, felemelt illeték nem követelhető. (13172/1901. sz.) 162. Ha illetékköteles és illetékmentes felek között létrejött kétoldalú jogügylet után készpénzben fizetendő illeték fizetését az illetékmentes fél szerződésileg magára vállalta: ez az illeték közigazgatási uton az illetékmentes féltől követelhető. (7360/1899. sz.) 163. Ha illetékegyenérték alá eső jogi személy és magánfél közt létrejött adásvételi szerződésben az illetékegyenértékköteles, illetve illetékmentes fél a készpénzben fizetendő illeték fizetését magára vállalta: ez az illeték az illetékegyenértékköteles féltől követelhető. Indokok: A n.-i róm. kath. egyház mint illetékegyenérték alá eső jogi személy, az 1887 : XLV. t.-cz. 6. §-ának 1. bekezdése értelmében az általa visszteher mellett történt vagyonszerzés után rendes vagyonátruházási illeték fizetésére jogszerűen kötelezhető nem lenne ugyan ; azonban miután az adásvételi szerződés 4. pontjában- az ezen jogügylettől járó kincstári illetéket magára vállalta, ezen önkéntes elvállalás alapján azon illetékért, a mely különben az illeték fizetésére kötelezett magánszemélyt terhelné, felelősséggel tartozik. Ezek alapján és tekintettel arra, hogy az 1887 : XLV. t.-cz. 6. §-a 3. bekezdése és az illetékszabályok 13. §-ának rendelkezése értelmében jelen esetben a rendes vagyonátruházási illetéknek csupán fele része követelhető — a panasznak részben helyt adni kellett. (5688/1903. sz.)