Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

570 Adó- és illetékügyek, értesítette a kir. közigazgatási bíróságot, hogy a hatásköri kifogást továbbra is fenntartja. Ily formán a kir. közigazgatási bíróság és a kir. pénzügy minister ur között ebben az ügyben hatásköri összeütközés esete merült fel. A kir. közigazgatási biróság illetékességét az 1896 : XXVI. t.-cz. 87. §-ának I. 7. pontja alapján állapította meg, ugy érvelvén, hogy ha valamely községi közeg mulasztása folytán az államkincstárra költségek háramolnak, ezeknek a költségeknek összege erejéig a kir. kincstárnak vagyoni kár okoztatik s igy ezeknek a költségeknek megtérítése tulaj donképen nem egyéb, mint kártérítés s e költségek megtérítésének kötelezettsége kártérítési kötelezettség. Egy további érve a kir. közigazgatási bíróságnak az, hogy az 1896 : XXVI. t.-cz. 82. §. I. 7. pontjának' az 1899 : XXVIII. t.-cz. 16. §-ának 2. c) pontjára való utalásából kétségtelen, hogy mindazok az ügyek, a melyek a most idézett 16. §. 2. c) pontja szerint az 1896 : XXVI. t.-cz. életbelépte előtt a kir. pénzügyministernek illetékességi körébe tartoztak, az 1896: XXVI. t.-cz. életbelépte után a kir. közigazgatási biróság által birálandók el. Már pedig az ebben a 2. c) pontban foglalt törvényes rendelkezés alapján határozott a kir. pénzügyminister a közigazgatási bizottságoknak az 1899 : XXVIII. t.-cz. 15. §. III. 3. pontja alapján hozott mindama határozatai ellen intézett felebbezések felett is, a melyek a kir. pénzügyigazgatóságnak a községi közegek ellen az adók kezelése körül kártérítési vagy megtérítési kötelezettséget megállapító végzései ellen intéztettek; a mi kitűnik abból is, hogy az 1899 : XXVIII. törvényczikkben az ismételten idézett 16. §. 2. c) ponton kívül más oly törvényes rendelkezés nincs, a mely ily ügyekben akár a kir. közigazgatási bíróságnak, akár a kir. pénzügyministernek illetékességét megállapítaná. Azonban a kir. közigazgatási bíróságnak eme érvelése el nem fogadható, mert az 1896 : XXVI. t.-cz. 82. §-ának I. 7. pontja, a mely törvényhelyre a kir. közigazgatási biróság hatáskörét állapítja, erre az esetre nem alkalmazható. A most idézett törvényhelynek felhívott és annak terjedelmét megállapító 1889 : XXVIII. t.-cz. 16. §. 2. c) pontjában emiitett kártérítési kötelezettség alatt ugyanis az 1889 : XXVIII. t.-cz. egész összefüggése szerint csakis azoknak a károknak megtérítésére vonatkozó kötelezettséget lehet érteni, a melyek a most említett törvényben mint károk vannak megjelölve, tehát nevezetesen az 1889 : XXVIII. t.-cz. 8. §. 6. b), c), 8. b) és 9. b), a) pontjaiban emiitett eseteket. Az adott esetben azonban nem az idézett törvényszakasz értelmében az államkincstárra vagy magánfelekre ténylegesen háramló kár megtérítéséről, hanem a községi közegnek mulasztása folytán más alkalmas egyénnek kirendelése által felmerült költségnek megtérítéséről van szó, melynek megállapítására az 1883 : XLIV. t.-cz. 14. §-a és az 1889. évi XXVIII. t.-cz. 6. §. 8. pontja értelmében a kir. pénzügyigazgatóságok, felügyeleti hatóságukból kifolyólag, a hivatali teendők biztosítása czéljából vannak feljogosítva. Hogy az ilyen költségmegtérités az 1889 : XXVIII. t.-cz. 16. §. 2. c) pontja értelmében kártérítésnek nem tekinthető, kitűnik abból is, hogy ugyanezen 16. §. 1. e) pontja az 1883 : XLIV. t.-cz. 81. §-ában emiitett és az 1883 : XLIV. t.-cz. 14. §-ában körülirt felelősséggel egészen