Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Curiai bíráskodás. 6. Kovács Pál esete.1) (62. §. harmadik bekezdés.) A tárgyalás köréből való kizárása oly érvénytelenségi oknak, a mely a 3. §-ban felsorolva nincs, amelyre nézve tehát a Curia hatáskörrel nem bir.2) Végzés : 61/1902. c. b. sz. A kérvényezők részéről kérvényükben felhozott az az érvénytelenségi ok, hogy az illető választó-kerületben erőszak és fenyegetés a választók körében oly mérvű megfélemlítést idézett elő, mely a választók, bár számszerűleg meg nem állapitható részét választói joga szabad gyakorlatában gátolta és ennélfogva a választás eredményére döntő befolyással birt, a tárgyalás köréből kizáratik és ez a végzés a képviselőházzal közöltetni rendeltetik. Indokok: A kérvényezők kérvényük ötödik pontja alatt, egyenes hivatkozással a képviselőház házszabályainak 71. §-ára, érvénytelenségi okul azt is felhozták, hogy az illető választókerületben elkövetett erőszak és fenyegetés a választók körében oly mérvű megfélemlítést idézett elő, mely a választók, bár számszerűleg meg nem állapitható részét, a választói jog szabad gyakorlatában gátolta és ennélfogva a választás eredményére döntő befolyással birt. Minthogy ez az érvénytelenségi ok az 1899 : XV. t.-cz. 3. §-ában felsorolva nincs és igy arra nézve a kir. Curia az 1. §. értelmében hatáskörrel nem bir : minthogy ebben az irányban a választást védők kifogást is tettek : az idézett törvényczikk 62. §. alapján azt az érvénytelenségi okot a tárgyalás köréből kizárni és ennek megtörténtét a képviselőházzal közölni kellett. 7. BedőAlbert esete.3) (3. §. 6., 13., 14:, pont. 4. 70. 121. 158. §§.) I. Nem elegendő csak azt állítani a kérvényben, hogy az etetés-itatás jogosult választóval történt, hanem előadandók ama tények, illetőleg adatok, amelyekből a 3. §. 6. pontjában körülirt jogellenes czélzat tényként megállapítható. Ezt a czélzatot maga az az egy körülmény, hogy a képviselő lakomát adott, azon résztvett, stb. meg nem állapítja. ') II. A lakomát rendező választók szavazata eme ténykedésük folytán még nem tekinthető a 3. §. 6. pontja alá esőnek, ezek szavazatát, mint *) Vál. Érsekújvár, 1901 október 2-án. Kérvényezők: Félix János és társai, választásvédő választók: Tóth József és társai. 2) Ez a határozat ép oly közbenszóló végzés, mint az, a melylyel a bizonyítási eljárás elrendeltetik. Csakhogy a mig az itt közölt fenti végzés — igen helyesen — indokolva van, addig ugyanezen tanács a bizonyítást rendelő végzéseket, magában a végzésben egyáltalán nem, hanem csak később, az ítéletben indokolja. Eltekintve attól, hogy ez az eljárás nagyon is éles ellentétben van már magával azzal a processualis alapelvvel, a mely előírja, hogy minden birói actus azonnal indokolandó; az indokolásnak mellőzése a bizonyítási eljárást elrendelő végzésben bizonyos kételyeket fennhagyni alkalmas az eljárás további folyamára. Holott pedig, ha a bíróság a feleket idején tájékoztatja az iránt, hogy mibe megy bele, mibe nem, és miért, ugy a felek teljesen ismervén a bíróság intentióit, bizonyára tartózkodni fognak oly irányú actiótól, a mely nyilván czéltalan a bíróság kifejezett jogi álláspontjával szemben. Arról nem is szólok, hogy a bíróság felfogásának a felekkel való időszerű közlése mennyire rövidíti, egyszerűbbé és olcsóbbá teszi az eljárást. Lásd még dr. Szivák Imre esetét. (30. eset I.) s) Vál. Székelykeresztur, 1901. október 3-án. 'Kérvényezők: Szakáts János és társai. Vál. védő választók Br. Kemény Béla és társai. 4) Lásd a gróf Teleky Domokos esetét. (5. eset III., IV.)