Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Curiai bíráskodás. 17 mert a megválasztottnak kijelentett képviselő a szavazatok általános többségét el" nem nyerte, a mennyiben a tényállás tisztázása és a választás védő kellő tájékoztatása érdekében elengedhetetlenül szükséges már a kérvényben tüzetesen megjelölni azokat a szavazatokat, melyeknek érvénytelenítése folytán a kérvényezők a kért eredményt elérni óhajtják. Fennforgó esetben a kérvény II. a. 3., 6—15. pontjai alatt csupán a vesztegetés, megfélemlítés, törvényellenes befolyásolás, etetés-itatás vannak általánosságban megjelölve hely és idő szerint, a hol és a mikor állítólag elkövettettek ; a III-ban pedig megfelelően fel vannak sorolva tanuk megnevezésével a bizonyítékok ; azok a választók azonban, a kikkel szemben és a kik szavazatának megnyerése czéljából ezek az állítólagos üzelmek elkövettettek, a kérvényben megnevezve nincsenek. Ily alakban a kérvény az emiitett pontoknál érvénytelenségi tényt meg nem jelöl; következésképen a kérvényezők meghatalmazottja akkor, a mikor a nyilvános tárgyalás kezdetén ezeknél a pontoknál, az érvénytelenittetni kért szavazatok megállapítása czéljáből, az illető választók névjegyzékét bemutatta, a kérvény hiányát pótolta és azzal uj érvénytelenségi tényeket hozott fel, a mit az 1899 : XV. t.-cz. 70. §-a egyenesen kizár. Ezek figyelembevételével a m. kir. Curia a II. a. 3., 6—15. pontjaira nézve a tárgyalásnál a kérvényezők részéről bejelentett választókat mellőzi és ezzel a fent előadottakból kifolyólag ezeket a pontokat az Ítélet hozatalánál figyelmen kivül hagyja. A dolog ilyen állásában a kérdés megoldásánál a II. a. 1—15 alatt felsoroltakból-'csupán az 1. alatt említett és a 16. pont alatti jegyzékben tüzetesen megjelölt 180 klenóczi választó, továbbá a 2. pont alatt emiitett Csech Miklós rahói lakos és az 5. pont alatt megnevezett Csepkó Pál és Csepkó Mihály szavazatai tehetők esetleg mérlegelés tárgyává. Kérvényezők részéről II. b) alatt állított és az 1899 : XV. t.-cz. 3. §. 15. pontjára alapított érvénytelenségi ok és tény, mely ily alakban feltétlen érvénytelenségi okot és tényt képezne, meg van czáfolva Gömör és Kishont vármegye alispánjának a védelem részéről becsatolt bizonyítványával, melyből kitűnik, hogy a rimaszombati választókerület választási elnökének az 1901. évre érvényes választói névjegyzék adatott át, azt pedig kérvényezők nem is állították, hogy a választási elnök ezt a névjegyzéket más névjegyzékkel kicserélte és a szavazásnál alapul ezt a kicserélt névjegyzéket használta volna. Ezek szerint és tekintettel arra, hogy kérvényezők a szavazatok érvénytelenítésének kérdésénél általánosságban az 1874- : XXXIII. törvényczikkre hivatkoztak, ennél a pontnál csak arról lehet szó, hogy a 15. pont alatti jegyzékben kimutatott 22 szavazó, kiknek számát kérvényezők a tárgyalásnál húszra szállították le, az érvényes választói névjegyzék alapján jogosult volt-e szavazni, ez a husz szavazat tehát csak ebből a szempontból tehető mérlegelés tárgyává. A 22. pont alatt csatolt jegyzékben kérvényezők 24 szavazatot jelölnek meg olyanul, a mely állítólag jogosulatlanul adatott Farkas Ábrahámra, Dusek Vincze és Klein Mór szavazatában pedig kérvényezők oly két visszautasított szavazatot jelöltek meg, mely esetleg Török Gyula szavazataihoz volna az 1899 : XV. t.-cz. 4. §-a szerint hozzászámítható, Grecsák : Magyar Döntvénytár. V. 2