Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

224 Curiai bíráskodás. váltak, hogy kérvényezőknek megbízottja, a tárgyalás befejezése előtt, ezt a kérelmét kifejezetten elejtette és határozottan kijelentette, hogy a kérvényben foglalt előterjesztéseket abban az értelemben tartja fenn, hogy a kérvényben elősorolt viszonylagos és feltétlen okokat, az azokra nézve felhozott külön tények alapján, önállóan kívánja érvényesíteni. A Bohács Ferencz és társai részéről beadott kérvény, továbbá a választást védő Tóth István és társai részéről a tárgyaláskor benyújtott ellenkérvény alapján a fent elősorolt tényállításokra nézve a bizonyítási eljárás elrendelendő volt; mert azok a választási visszaéléseknek az 1899 : XV. t.-cz. rendelkezései alá eső esetekre vonatkoznak, s a kellően körülirt tényekre nézve bizonyítékok hozattak javaslatba, a kérvény állításai pedig magánszemélyek egyoldalú nyilatkozataival, azoknak szabályszerű kihallgatása nélkül, megczáfoltnak nem tekinthetők. A kérvényben foglalt és fenntartott egyéb tényállításokra vonatkozólag : A kérvény I. száma alatt előterjesztett arra a megtámadási okra nézve, hogy a pártok bizalmi férfiai között, a választási elnök hozzájárulásával, 1902 márczius 1-én külön megállapodás jött létre az iránt, hogy a szolnoki választók felváltva százas csoportokban szavazzanak, a választási elnök és helyettes-elnök intézkedései folytán azonban ez a megállapodás czélzatosan mellőztetett — a választás vezetésére vonatkozóan hivatalból beszerzett és a tárgyalásnál bemutatott adatokból az tűnik ki, hogy a jelzett napon a város polgármestere és kapitánya közbenjöttével, a pártok között tartatott ugyan értekezlet, de ebben az értekezletben a szolnoki választók leszavaztatására alakszerű külön megállapodás nem keletkezett, mert annak az értekezletnek intézkedései akkor jegyzőkönyvbe vétettek s eme a választást védők részéről hiteles alakban bemutatott jegyzőkönyvben ily megállapodás nem foglaltatik; továbbá, mert a választást védőknek álláspontja a város polgármestere és kapitánya által kiállított nyilatkozattal és az I. szavazó-küldöttség jegyzőkönyvének azzal a tartalmával is támogattatik, hogy a Kreutzer-párt bizalmi férfiai az utóbb megjelent választási elnök előtt a szavazás módjának megváltoztatása iránt indítványt nem tettek s így, miután az 1874 : XXXIII. t.-cz. 75. §-a az iránt rendelkezik, hogy az egy községből vagy városrészből való választók a szerint, a mint egyik vagy másik jelöltre szavaznak, külön bocsa tandók a szavazásra, s a felett, hogy melyik jelöltre szavazók bocsáttatnak először a szavazáshoz, a küldöttségi elnök által kihúzott sors dönt, dr. Szendrei Henrik pedig, a ki a központi választmánynak bemutatott határozata szerint nem választási elnök-helyettesnek, hanem a szavazatszedő-küldöttség helyettes elnökének választatott, a törvény eme rendelkezése szerint járt el; ez utóbbi és a választási elnök intézkedései ellen — egy állítólagos szóbeli megállapodásra alapított kifogásokra és ezekből — az 1899 : XV. t.-cz. 3. §. 13. pontjára való hivatkozással, származtatott arra a körülményre nézve, hogy a szolnoki választók választói joguk gyakorlatában erőszakkal meggátoltattak, a bizonyítási eljárásnak kiterjesztése mellőzendőnek találtatott. A tiszasülyi szavazók irányában állítólag tett arra az általános ígéretre, hogy az ingatlanaikra betáblázott zálogterhek az esetre olcsóbb