Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Curiai bíráskodás. lí állítólagos programmbeszédnek az azokkal a kitételekkel összefüggő tartalmát is, mert e nélkül az egyes kitételeknek jelentősége kellően nem mérlegelhető. A C) alatti okirat tartalma szerint Dr. Pavlovits Lyubomir programmbeszédét a szerb autonómiára utalással kezdette és felhozta, hogy a szerbek letelepedésük alkalmával kaptak templomokat, iskolákat, minden három évben összehívandó congressust, szóval minden szabadságot ; majd előadta, hogy szerinte a szerbek miként telepedtek le és hogyan harczoltak a török hatalom ellen, erre egymásután használta a fenn I. 1. és2. alatt megjelölt kitételeket, és nyomban reátért a karloviczi szerb congressusra, nevezetesen, hogy ez össze nem hivatik, és a mikor össze volt hiva, csak 3 napig tartott; majd foglalkozik e congressus összehívásának szükségességével és a szerb nyelv szerinte jogos használatának módjával; áttér az adóztatásnak szerinte aránytalan voltára és kívánatosnak tartja, a szegényebb osztály terheinek megkönnyítését ; ezután használja a fenn I. 3. alatt idézett kitételt, és végzi azzal, hogy Budapesten azt állítják, hogy nincs is ember közöttük, ki őket képviselhetné, ezért küldjék fel őt vagy egy más szerbet, a ki a jogaikat és szabadságukat megvédje. A kérvényezők részéről felhozott és fenn I. 1—4 alatt szó szerint idézett kitételekből valóság esetében sem állapitható meg az 1899 : XV. t.-cz. 3. §. 8. pontjában meghatározott érvénytelenségi ok, nevezetesen az; izgatás fennforgása ; mert az I. 1. alatti kitételben foglalt »e föld teljesen a mienk lett« kifejezésre nézve sem az egész kitételből, sem a C) alatti okirat fenn ismertetett tartalmából nem ismerhető fel, hogy az egy államilag külön vett területre vonatkoznék ; ennek a kitételnek tehát, mint ezt maga dr. Pavlovits Lyubomir is védelmében nyíltan kifejezte, nem tulaj donitható olyan értelem, hogy az a magyar állam területi épsége és egysége ellen, vagy a nemzet politikai egysége ellen irányulna ; mert az I. 2. alatti kitétel, a C) alatti okirat fenn ismertetett tartalma szerint, egyenesen a karloviczi szerb congressus sérelmesnek talált ügyével van összefüggésben, tehát olyan kérdéssel, a mi iránt az illető autonóm jogok országos törvénynyel, nevezetesen az 1848 : XX. t.-cz. és az 1868 : IX. t.-cz.-kel biztositva vannak ; következésképen ez a kitétel ama autonóm jogok nem gyakorolhatásából származtatott sérelem kifejezése, és igy tulajdonképen nem valamely osztály, nemzetiség, vagy hitfelekezet ellen, hanem a kormányhatóság sérelmesnek talált ténykedésére irányul: de különben a magyar nemzet elleni gyűlöletre sincs abban a kitételben valamely vonatkozás, a magyar állam területi épségét és egységét, ugy a nemzet politikai egységét pedig ez a kitétel tárgyánál fogva nem érinti; mert az L 3. alatti kitétel egyrészről téves és az I. 1. tartalmával ellentétben álló történelmi állítás, másrészről a szerb nemzetiség összetartása iránt hangulatkeltés a nélkül, hogy felismerhető volna az, hogy az a kitétel a magyar ajkú állampolgárok elleni gyűlöletre ingerlésre, vagy a nemzet politikai egysége ellen szitásra vonatkoznék ; és mert az [. í. alatti kitétebj^fí^Álló adórendszer bírálata és e rendszer megengedett utón n iegvtjdffiS|fefo&fo törekvés nyilvánítása; már pedig mind a kettő az országgyülgÖ BffiW^álasztások alkalmával szo-