Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Curiai bíráskodás. 9 csak játéknak tekintendő és igy komoly jelentőséggel nem bírhatott, és ő annak eltávolításában közreműködni nem is tartozott; hogy továbbá az országgyűlési képviselőválasztási mozgalmaknál mindennapos körülmény az, hogy egyik vagy másik képviselőjelöltet egyes helyeken ellenszenvvel fogadják, a programmbeszéd megtartásában megakadályozzák és ama jelölt nevének feliratával ellátott zászlókat letépik, de különben is az ilyen zászló nem tekinthető az ország nemzeti szinének. hanem az illető jelölt párt jelvény ének ; hogy a kérvényezők részéről neki tulajdonított programmbeszédben semmiféle felhivás valamely lelki felindulásra és különösen gyűlöletre nem foglaltatik, már pedig ilyen felhivás nélkül izgatás nem létezik ; hogy a kérvényezők az ő állítólagos programmbeszéd] éből egyes kitételeket önkényesen kiszakítanak, holott az a beszéd helyesen csak a maga egészében mérlegelhető ; már pedig azt a beszédet ekként mérlegelve az I. 1, alatti kitételnek nem tulaj donitható az az értelem, hogy »e föld« kitétel valamely különleges országterületre vonatkozik ; az 1. 2, alatti kitétel közvetlenül a karloviczi congressus ügyével van kapcsolatba hozva, tehát tulaj donképen megengedett bírálata az országos törvényen alapuló congressus ügyének, a nélkül, hogy abban a magyarságra a legtávolabbi vonatkozás és általában véve gyűlöletre ingerlés foglaltatnék, vonatkozik az egyenesen a kormányhatóság tényeire, a mi pedig a dolog természeténél fogva a programmbeszédnek mellőzhetetlen tárgya; az I. 3, alatti kitételre ugyanezek állanak ; végül az I. 4, alatti kitétel szintén nélkülözi valamely gyűlöletre való ingerlést, a fennálló adórendszernek megengedett bírálata és e rendszer megengedett uton megváltoztatására törekvés nyilvánítása, a mi a dolog természeténél fogva a programmbeszédnek megengedett tárgya. A m. kir. Curia a kérvényezők részéről a tárgyaláson szóbelileg felhozott azt a körülményt, hogy dr. Pavlovits Lyubomir Beodra községben programmbeszéde folyamán mondotta volna, hogy »nekünk, kedves testvéreim egyedüli segítségünk az orosz czár«, tekintetbe egyáltalában nem veszi, mert ez a körülmény nem a már a kérvénynyel egyezően szóbelileg felhozott érvénytelenségi ok és ennek megállapítására már ugyanakként felhozott tények bizonyítéka, hanem önmagában véve a felhozott érvénytelenítési ok megállapítására vonatkozó külön tény ; már pedig ez a tény kérvényezők részéről kérvényükben felhozva nem volt, holott az 1899. évi XV. t.-cz. 23. §. szerint a kérvényben felsorolandók azok a tények, melyek alapján a választás érvénytelenítését kérik, és a 70. §. szerint a kérvény a tárgyalás folyamán ujabb érvénytelenítési tényekkel ki nem egészíthető. A kérvényezők részéről érvénytelenítési okul az 1899 : XV. t.-cz. 3. §. 8. pontjában meghatározott eset hozatván fel, az ügy megbirálására első sorban az a döntő, hogy a kérvényezők részéről a tárgyaláson szóbelileg, kérvényükkel egyezően felhozott és fenn már tüzetesen megjelölt tények valóság esetében jogilag alkalmasak-e annak megállapítására, hogy az 1899 : XV. t.-cz. 3. §. 8. pontjában meghatározott érvénytelenítési ok jelenleg fenforog-e ? azonban a kir. Curia ugy találja, hogy ennek megállapítására azok a tények valóság esetében sem alkalmasak. Az 1899 : XV. t.-cz. 3. §. 8. pontja szerint ugyanis a választás érvénytelen és ennek megállapítása kérvény utján kérhető, ha a képviselő a 7.