Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Curiai bíráskodás, beszéde folyamán mondotta, hogy »nekünk, kedves testvéreim, egyedüli segítségünk az orosz czár«. Dr. Pavlovits Lyubomir tagadta a kérvényezők részéről felhozott tények valóságát és azt, hogy ő a földmivesosztályt és a szerb nemzetiségű választókat az uri birtokos osztály és a magyar ajkú állampolgárok ellen gyűlöletre izgatta, a magyar állam területi épsége és egysége ellen, ugy a magyar nemzet politikai egysége ellen izgatott volna ; egyúttal kérte, hogy a kérvény elutasittassék és kérvényezők a neki okozott költségben elmarasztaltassanak. Dr. Pavlovits Lyubomir tiltakozott az ellen, hogy kérvényezők részéről az orosz czárra vonatkozóan a tárgyaláson felhozott, de kérvényükben nem foglalt tény tekintetbe vétessék ; mert az 1899 : XV. t.-cz. 70. §-a szerint a tárgyaláson uj érvénytelenítési tények felhozásának helye nincs. Dr. Pavlovits Lyubomir felhozta, hogy ő szerb anyanyelvű és a törökbecsei járás szülöttje, tehát e kerület lakosainak bajait és kívánságait és a szerb nemzetiségi sérelmeket megismerni módjában állott, hogy ő a jelenlegi ministerelnök által hangoztatott igazság és törvényességbe vetett bizalomtól indittatva határozta el magát arra, hogy a szerb nemzetiségűek által eddig is követett passivitásból kilép, a szülőföldjén országgyűlési képviselővé megválasztatását kiviszi, hogy ekként alkalma legyen arra, hogy a nemzetiségi sérelmeket ott tárja fel, hol azok tör.vényszerü orvoslásának helye van; az ahhoz jobban értők segélyével programmját, illetőleg programmbeszédjét előre elkészitette, azt betanulta és mindenütt változatlanul egyformán mondta el; ezt a programmbeszédet szerb nyelvű eredetijében és magyar nyelvű forditásában, 81 aláirással ellátva, a tárgyaláson bemutatta és utalt ennek tartalmára, nevezetesen arra, hogy e szerint beszédjét azzal kezdte, hogy a jelenlegi ministerelnök által hangoztatott igazság és törvényességbe vetett bizalomtól indittatva, lépett ki a szerb nemzetiségűek által addig követett passivitásból, hogy a nemzetiségi sérelem kiindulási alapjául a karloviczi congressus össze nem hivását, illetőleg ama congressus tekintetében történt eljárást jelölte meg, hogy a magyar ajkú állampolgárokat testvéreknek nevezte és a közös hazában békés együttélést közös czélnak jelezte. Dr. Pavlovits Lyubomir ellenezte, hogy a kérvényezők által szorgalmazott tanubizonyitás elrendeltessék; de, ha ez a tanubizonyitás elrendeltetnék, kérte, hogy a 81 választó, ki az ő bemutatott programmbeszédét aláirta, kihallgattassék arra, hogy ő mindenütt változatlanul egyformán ezt a programmbeszédet mondotta el. Dr. Pavlovits Lyubomir a kérvényezők által szorgalmazott tanúkihallgatást azért ellenezte, mert szerinte a kérvényezők részéről a tárgyaláson, a kérvényükkel egyezően, szóbelileg előadott tények valóság esetén sem alkalmasak annak megállapítására, hogy az 1899 : XV. t.-cz. 3. §-ának 8. pontja alatt meghatározott érvénytelenitési ok jelenleg fennforog. E tekintetben ugyanis dr. Pavlovits Lyubomir azt hozta fel, hogy az a zászló, mit Melenczén egy gyermek állítólag kezében tartott, az állítólagos összetételénél fogva nem is volt szerbiai zászló, de különben is ebben ő neki semmi része sem volt, a gyerek kezében netán tartott zászló