Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Curiai bíráskodás, delkezéséhez képest nem szerzett s ekként ő reá, mivel a gyermek rendszerint atyja állampolgárságát követi, az 1879 : L. t.-cz. 19. §-ának 1. pontjában megállapított vélelem alkalmazást nem nyerhet. Ezek szerint nem alapos a védelemnek az az érvelése, hogy báró Gágern Miksa mindig magyar állampolgár volt, és hogy akkor, a mikor a magyar állampolgárok közé való felvétele iránt 1900. évben a m. kir. belügyministerhez folyamodott, tévedésben volt. Nem változtat a dolgon a 2., 3., 4., 5. alatt csatolt bizonyítványokkal igazolt az a tény, hogy báró Gágern Miksa a magyar állam kötelékébe lett felvétele'előtt Nemes-Militics községben és Bács-Bodrog vármegyében a legtöbb adót fizetők közé 1893. évben föl volt véve, ez alapon a képviselőtestületi, illetve törvényhatósági bizottsági tagságot elnyerte, az országgyűlési kép viselő választók 1901. évre érvényes névjegyzékébe felvétetett, esküdtbirósági szolgálatra összeiratott és mint hadházi illetőségű besoroztatott, nem pedig azért, mert ezek a hatóságoknak olyan rendelkezései, a melyek a fent előadottakkal és az 1879 : L. t.-cz. különleges rendelkezéseivel szemben a magyar állampolgárság bizonyítására, elfogadható törvényes alapul nem szolgálhatnak. Kétségtelen lévén ezek szerint az, hogy báró Gágern Miksa a magyar állampolgárságot csupán a kérvényhez E) alatt csatolt, a m. kir. belügyminiszter által az 1879 : L. t.-cz. 11. §-ának megfelelőleg kiállított honosítási okirattal 1900 november 15-én mint elbocsátott osztrák állampolgár nyerte el, és az állampolgári esküt a G) alatti szerint csak 1901 január 22-én tette le : ugyanő a magyar törvényhozás tagja, a most idézett törvényczikk 15. §-ának 2. bekezdése értelmében, az állampolgári eskü letétele után csak tiz év múlva lehet, következésképen az 1901 október 2-án a galgóczi választókerületben országgyűlési képviselővé érvényesen megválasztható nem volt. Ez okból kellett tehát ezt a választást az 1899 : XV. t.-cz. 3. §-ának 1. pontja alapján a 121. §. rendelkezéséhez képest érvénytelennek kimondani. 2. Dr. PavlovitsLyubomir esete.3) (3. §. 8. p. 23.. 70. §§.. 1848 : XXI. t.-cz.) I. A szóbeli tárgyaláson uj tények még a bizonyítás leple alatt sem hozhatók fel. II. Az izgatás fogalmához nem kívántatik a lelki felindulásra és különösen a gyűlöletre vonatkozó egyenes felhívás, sem pedig az, hogy annak valami külsőleg felismerhető ténybeli eredménye legyen. Mert az izgatás nem egyéb, mint oly gondolatok nyilvános közlése, melyek által mások indulatok vagy szenvedélyek felgerjesztésével az állami és társadalmi rend, a fennálló jogi vagy politikai intézmények ellen gyülölségre, megvetésre, általában véve ellenséges hangulatra ingereltetnek. Következésképen valótlan tények nyilvános előadása, törvényes intézményeknek nyilvános, esetleg téves bírálata, törvényes intézményeknek törvényszerű módon leendő megváltoztatására irányuló nyilvános törekvés és a közügyek iránt saját nézetei mellett való hangulatgerjesztés egymagában még nem izgatás.2) J) Vál. Török-Becse, 1901. október 2-án. Kérvényezők Urbán Péter és társai. 2) Lásd Valasek János (13. II.) Szathmári Mór (23. II.)