Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Curiai bíráskodás. 155 is az izgatás elkövetésének módját körüliró törvényhely idézése ezek szerint teljes szabatossággal fejezvén ki a választás eredményének befolyására irányuló czélzatot is, annak külön kiemelése nem szükséges, mert a 3. §. 8. pontja két részből áll, a szerint, a mint valaki valamely osztályt, nemzetiséget, vagy hitfelekezetet izgat gyűlöletre, vagy a magyar államot képező országok közt fennálló államközösség ellen, vagy a magyar állam épsége és egysége ellen, a nemzet politikai egysége ellen, úgyszintén a tulajdon, vagy a házasság jogintézménye ellen izgat, — az izgatás tárgyainak a kettéosztásából önként következik, hogy az izgatás elkövetésének módja is kétféle ; minthogy pedig a gyűlöletre izgatásnál, a melyre a kérvény alapíttatott, az elkövetés módja az egyes osztályok, nemzetiségek, hitfelekezetek tényleges helyzetének gyűlöletes szembeállításában áll, a melyek gyűlölet gerjesztésére alkalmasak : gyűlöletre külön felhívás, a mi a most előadottak mellett merőben fölösleges, nem szükséges. Ezek szerint a bizonyítandó tény megállapittatván, tekintettel arra, hogy a felek ennél az uj tárgyalásnál ugyanazokat a tanukat, a kiket az első tárgyalásnál megneveztek, kérték ugyanazon .ténykörülményekre kihallgattatni, ezek pedig az első tárgyalás után elrendelt és már foganatosított bizonyítási eljárás folyamán már kihallgattattak : a m. kir. Curia a már foganatosított bizonyítás anyagát a további eljárás alapjául elfogadta. Ezek után a bizonyítás anyaga részletesen és kimerítően ismertetvén, befejezésül Szatmári Mór országgyűlési képviselő, kívánságához képest, tanukép eskü alatt kihallgattatott, mire azután a felek megtették az egész bizonyítási anyagra észrevételeiket. Nevezetesen a kérvényezők meghatalmazottja mindenekelőtt becsatolt okiratokat, a melyekkel a védelem némely tanúinak szavahihetőségét lerontani czélozza, u. m. : a müncheni kir. büntető törvényszék Ítéletét, mely szerint Sceopul József többrendbeli magánokirat hamisításért és sikkasztásért egy havi vizsgálati fogság beszámítása mellett egy évi és három havi szabadságvesztés büntetésre ítéltetett s azt 1897 szeptember 9-től 1898 október 31-ig el is szenvedte; a debreczeni büntető törvényszéknek 1899 deczember 31-én hozott ítéletét, mely szerint Rosenfeld Jakab az 1888 : XXIV. t.-cz. 87. §-ába ütköző szabálytalanság miatt 150 forint birságra, behajthatlanság esetére 30 napi elzárásra ítéltetett; Biharmegye közkórházának igazgató-főorvosa által kiállított bizonyítványt, mely szerint az 1902 április 5-én elmebeteg osztályba fölvett Pintyucza Gulyás Lőrincz 1902 május 23-án javultan bocsáttatott el; a nagyváradi kir. büntető törvényszék 1902 április 5-én kelt ítéletét, mely szerint Stern Béni uzsoravétsége miatt 200 korona pénzbüntetésre ítéltetett; ugyancsak Stern Béni vagyoni állását kitüntető községi bizonyítványt. A képviselő meghatalmazottja ezeket az okiratokat figyelmen kivül kéri hagyatni, mert azok vele, az 1899 : XV. t.-cz. 71. §-a rendelkezésének ellenére, a tárgyalást megelőzően 8 nappal nem közöltettek, maga részéről