Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

154 Curiai bíráskodás. bemutatja Sceopul Józsefnek és Gruicza Jenőnek a képviselőhöz intézett leveleit, melyek figyelembe vételét viszont a kérvényezők meghatalma­zottja ellenezte s valódiságukat tagadta. A kérvényezők meghatalmazottja azután azt az elméletet állította föl, hogy föltétlen hitelt csak azok a tanuk érdemelnek, a kik a panaszolt tény megtörténtére tettek vallomást, mert a kérdéses tényt csak az a tanú bizonyíthatja, a ki azt érzékei közvetítésével észlelte, fennforgó esetben a panaszolt kifejezéseket hallotta ; ellenben a nemleges tanuk, a kik a beszéd elmondásakor jelen voltak ugyan, de azt bármi oknál fogva nem hallották, vagy a beszéd tartalmára nem emlékeznek, figyelembe nem jöhetnek. Áttérve a védelem egyes tanúi vallomásának a méltatására, utalt a tárgyalás folyamán bemutatott és fönt ismertetett okiratokra, valamint a bizonyítási eljárás során 7. NB. alatt csatolt ítéletre, mely szerint Stern Benjámin tanú borhamisítás miatt elitéltetett, s ez alapon az ügy eldön­tésénél mellőzni kérte Sceopul József, Eosenfeld Jakab, Pintyucza Lőrincz és Stern Béni tanuk vallomását, Pintyuczáét még azért, mert kihallgatása­kor maga is beismerte, hogy fiatalabb korában mint postakocsis egy posta­csomagot feltört és ezért 6 havi börtönre Ítélték. Rosenfeld Jakab ezenfelül maga is azt vallotta, hogy a beszéd tar­talmára nem emlékszik és utóbb mégis azt vallotta, hogy Szatmári Mór a panaszolt kifejezéseket nem használta. De Rosenfeld Jakab nem is tud­hatja, hogy mit beszélt a képviselő a jelzett programmbeszédben, mert ő volt a főkortes, Szatmári Mórt mindenfelé kisérte, beszédét már szám­talanszor hallotta s igy természetes, hogy arra azután nem is hallgatott. Végül a kihallgatás a beszéd után 5 hónapra eszközöltetett, ily hosszú idő múlva a positivumra is alig lehet emlékezni, nemhogy a nega­tívumra. A többi tanuk vallomása majdnem szószerint azonos Rosenfeld Jakab vallomásával s ezzel egy tekintet alá esik ; a védelem ama tanúinak vallomása pedig, a kik azt mondották, hogy a panaszolt kifejezéseket nem hallották, a dolog természeténél fogva sulylyal egyáltalán nem bír. A képviselő vallomásának szerinte azért nem lehet fontosságot tulaj­donítani, mert ő a választási küzdelem folyamán annyi beszédet mondott, hogy azok tartalmára nem is emlékezhetik. Viszont a kérvényezők tanúi, a kik kivétel nélkül az értelmiség osztá­lyához tartoznak, bár a szavakban némi eltéréssel, de lényegében egybe­hangzóan bizonyították, hogy a képviselő a panaszolt kifejezéseket csak­ugyan használta, főképen Buzinkay Jenő 26 éves segédjegyző, ki a pro­grammbeszédet le is jegyezte, azután leírta és a főszolgabírónak beküldte, és Gruicza Jenő, a ki a programmbeszédet román nyelven tolmácsolta s ekként ennek tartalmát ismernie kellett, — végül ifj. Borsos Béla, a ki a beszéd alatt jelen volt s utóbb Buzinkay jegyzeteit is látta, egész hatá­rozottsággal azt vallották, hogy Szatmári Mór a panaszolt kifejezéseket beszédében mondta. Megállapítja végül azt, hogy a képviselő, a tárgyalás folyamán tett beismerése szerint létminimumról és progressiv adóról beszélt, ámde ezek­ről a kihallgatott tanuk nem tudnak semmit és a képviselő sem emiitette ezt tanukép történt kihallgatása alkalmával, ebből pedig önként követ-

Next

/
Thumbnails
Contents