Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Curiai bíráskodás. ö Báró Gágern Ottó a védelemnek kérvényezők részéről is beismert állítása szerint, mint porosz alattvaló, 1852. évben lépett a hadseregbe, Magyarországban tehát nem önként, hanem felső katonai hatóság rendelkezésének kényszeritő hatása alatt tartózkodott, kérvényezők tagadása folytán évek szerint nem is igazolt ideig, azt pedig a védelem nem is állította, hogy báró Gágern Ottó Magyarországban tartózkodása alatt valamely község kötelékébe felvétetett, vagy ily felvételét kívánta. A m. kir. Curia a dolog ilyen állásában, annak, hogy báró Gágern Ottó Magyarországban lakott — helyesen tartózkodott, — bármily hosszú időn át folytattatott is az, oly joghatályt nem tulajdonit, hogy az a magyar -állampolgárság megszerzését eredményezhetné. Egyébiránt az, hogy magának báró Gágern Ottónak szándéka sem volt a magyar állampolgárságot megszerezni és hogy magát mindaddig, -a mig 1885. évben az osztrák államkötelékbe való felvételét kérte, porosz honosnak tekintette, kitűnik a kérvényezők részéről a tárgyalás folyamán N) és 0) alatt csatolt okiratokkal bizonyított abból a tényből, hogy az osztrák állampolgárság elnyerhetése végett Stockerau községben szerzett illetőséget, kérvényében a magyar állam kötelékéből kilépését fel sem hozta s egyszerűen porosz állampolgárságára utalt, mely szerinte távollét folytán megszűnt. De nem tekinthető báró Gágern Ottó magyar állampolgárnak az 1879 : L. t.-cz. 48. §-ának 2. bekezdése értelmében sem. Igaz ugyan a védelemnek az az érvelése, hogy az állampolgárság kérdésének megbirálásánál az érdekelt fél tényei kizáróan döntő hatályúaknak e kérdés közjogi természeténél fogva el nem fogadhatók s ekként báró Gágern Ottónak az osztrák állampolgárság kötelékébe való felvétele kérelmezésénél követett eljárása és tett nyilatkozata nem állana feltétlenül útjában annak, hogy a most említett törvényhely alkalmaztassék és fia, báró Gágern Miksa, honosítása esetleg a visszahonositás jellegével felruháztassék. Ámde a 48. §. 2. bekezdése értelmében magyar állampolgárnak •csak az tekintendő, a ki a törvény hatálybalépte napjáig öt év óta a magyar korona országai területén, habár több helyen megszakítás nélkül lakott és valamely belföldi községben az adózók lajstromába be van vezetve ; minthogy azonban a kérvényezők meghatalmazottja tagadta azt, hogy háró Gágern Ottó az 1879 : L. t.-cz. hatálybalépte előtt bármikor öt éven át szakadatlanul az ország területén lakott és valamely községbe az adózók lajstromába föl volt véve, a védelem pedig e részben bizonyítékot nem szolgáltatott, ennek bizonyítására nem is ajánlkozott, sőt azt sem mutatta ki, hogy báró Gágern Ottó valamely község kötelékébe felvéve volt, minek folytán az a kifogása is, hogy a katona-adót nem fizetvén, az adózók lajstromába fel sem vehető, elesik. Ennélfogva a vitás kérdés eldöntésénél az 1879 : L. t.-cz. 48. §-a sem nyerhetvén alkalmazást, báró Gágern Ottó magyar állampolgárnak ez alapon sem tekinthető. Az előadottak vezették a m. kir. Curiát annak a megállapítására, hogy báró Gágern Ottó magyar állampolgár soha nem volt, ennek pedig az a jogi következménye, hogy fia, báró Gágern Miksa, magyar állampolgárságot leszármazással az 1879 : L. t.-cz. 2. §. 1. pontja és a 3. §. ren-